Discussion about this post

User's avatar
Cuck the Fanon 🍄's avatar

A magyar politikai színpadon mindig is gyanús volt, ha valaki túl jól ismeri a saját szerepét — Ady még a forradalmat is úgy játszotta, mint aki közben a kritikusokat figyeli. Magyar Péter dramaturgiája éppen ettől nyugtalanító: nem a tartalom hiányzik belőle, hanem a kockázat, az a pillanat, amikor a szereplő végre nem tudja, mi következik. Egy darab, amelynek rendezője és főszereplője ugyanaz, ritkán enged meg magának igazi csendet.

Vendrel's avatar

Szuper elemzés! :) Egyetlen téves narratívát-értelmezést látok benne: az ellenségkép használatát. Magyar Péternek és a Tiszának nincs szükséges ellenségekre, mert szakértői kormány, nem pedig egy populista hataloméhes koleszszobás politológus csőcselék. Szemkilopó Orbán és a Fidesz azért van ellenségként kezelve, mert a nemzet ellensége, és mert 16 év bizonyítja, hogy ez egy valid narratíva és szereposztás, és ez nem a személyekre vonatkozik, hanem a karakterekre. A populizmus az ellenség, a korrupció az ellenség. Ha nem lesz populista ellenzék, akkor nem lesz ellenségkép-használat, marad a kormányzás. A szakértők teszik a dolgukat. Az orvos sem keres ellenséget, csak gyógyít. A kazánszerelő is dolgozik, nem pedig az orvost fúrja.

1 more comment...

No posts

Ready for more?