Orbán Viktor öt fő kihívása és a megoldásai
Mennyire közelíti meg a Fideszt Magyar Péter? Hogy áll az európai érdekérvényesítés? Mit kezdjen az olykor felbukkanó fideszes gőggel? A Fidesz stratégiai feladatainak elemzése öt pontban.
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
Mindig fontosnak tartottam, hogy az emberek lássák a lényeget a politikában, és az igazán fontos cikkek, videók, nyilatkozatok minél többekhez eljussanak. A nyári időszakra kísérleti jelleggel elindítottam az #1nap1politika sorozatomat a Facebook-oldalamon, ahol a nap szerintem legjobb vagy legfontosabb politikai cikkét vagy videóját ajánlom, amelyről akkor sem szabad lemaradni, ha éppen nyaral valaki, vagy nem akarja böngészni egész nap a híroldalakat. Kövess a Facebookon ide kattintva, ha érdekel az #1nap1politika. Aki pedig hallgatni is szeretné az elemzéseimet, a héten a Frisshírek Magyar Közöny című podcastjában és az Ultrahang Plusz adásában is szerepeltem, köszönöm itt is a meghívásokat. Következik az elemzés, és köszönöm, ha beállítod a havi vagy éves támogatást, hogy minél több ideig tudjak ilyen elemzéseket írni.
“A foci Eb-n is előfordul, hogy a toronymagasan esélyes csapat a másik ágról nem azt az ellenfelet kapja, amelyikre készült. Ettől még ez a csapat marad az esélyes, csak most az új ellenfelet kell tanulmányoznia és legyőznie” - egy fideszes politikus egy focis hasonlattal világította meg nekem a minap, hogy a Fideszben szerinte hogyan tekintenek a 2026-os parlamenti választásokra. Szerinte nincs semmilyen világvége hangulat a párt körül, vagy aggodalom, hogy bukás lehet 2026-ban, a mostani eredményekben azonban szerinte vannak figyelmeztető jelek, az új ellenfelet pedig nem szabad lebecsülni - pláne, hogy közülük jött, és a korábbi ellenfeleknél jobban ismeri a Fideszt.
A mostani dupla választás eredménye alaposan átrendezte az erőviszonyokat az ellenzéki oldalon: immár megkérdőjelezhetetlenül Magyar Péteré a legnagyobb ellenzéki párt, Gyurcsány Ferenc küzd a politikai túlélésért, a többi régi ellenzéki párt eltűnőben, így a Fidesznek is ehhez az új helyzethez kell igazítania a politikai és választási stratégiáját. A Fidesz kommunikációs gépezete a nyilvánosságban igyekezett megkérdőjelezhetetlenül pozitívnak értékelni a választások eredményét: olyanokat emeltek ki, hogy a Fidesz még sosem kapott ilyen sok szavazatot EP-választáson, és hogy ha a parlamenti választásra vetítjük az eredményeket, akkor megint meglenne a kétharmad (a Nézőpont villámkutatást is kiadott erről a választások másnapján). Ám a választás estéjén nem véletlenül kényszerűen mosolygó és nem felhőtlenül boldog fideszes arcokat láttunk.
Négyszemközt nem titkolták nekem a fideszes politikusok és háttéremberek, hogy a Fidesz számára rémálomszerűen kezdődő kampány után (kegyelmezési ügy, Novák Katalin és Varga Judit lemondása, a napirend uralásának elvesztése) több aggasztó jelet is mutat számukra a választások eredménye (Magyar Péter 30 százaléka, megyei jogú városok elvesztése, a Tisza váratlanul nagy népszerűsége számos kisvárosban is, a fiatalok Tisza felé fordulása). Ezekből pedig le kell vonni a tanulságokat, és van is egy olyan belső várakozás, hogy Orbán Viktor a szervezetet és személyeket érintően bizonyos pontokon változtatni is fog.
A legutóbbi hírlevelekben azt elemeztem, hogy milyen stratégiai ügyekben kell döntenie Magyar Péternek (Öt stratégiai dilemma, amellyel Magyar Péter most szembesül), illetve hogy milyen kihívásokkal és problémákkal néznek szembe a régi ellenzék pártjai (Már arról beszélnek, hogy ebben a formában végük - a régi ellenzék válsága és dilemmái). Ezúttal - a fideszesekkel folytatott háttérbeszélgetéseim alapján - Orbán Viktor szempontjából vizsgálom a választási eredményeket, és végigveszem azt is, hogy Orbánnak milyen megoldásai lehetnek az öt fő stratégiai kihívására.
1. Európai érdekérvényesítés
“Elfoglaljuk Brüsszelt” - Orbán Viktor többször is így fogalmazta meg, mit vár az EP-választások eredményétől. A nagyszabású célkitűzés teljesítéséhez persze nem elég egy 10 milliós tagállam kormánypártjának miniszterelnöke és pár képviselője, ehhez megbízható, erős európai szövetségesek is kellenek, és Orbán az utóbbi időszakban éppen ezekkel nem állt túl jól. Orbán Viktor gyakorlatilag már az első kétharmados ciklusában meghirdette a “Brüsszel elleni harcot”, ami belpolitikai szempontból azért bizonyult számára hasznosnak, mert így választásról választásra olyan kisebbségben lévő politikai szereplőként, egyfajta lázadóként tudta feltüntetni magát, aki folyton keményen harcol az európai elit ellen, és tőlük védi meg a magyar kormány eredményeit (a rezsicsökkentéstől kezdve a határkerítésig). A Brüsszel elleni harc egy ideig csak retorikai szinten zajlott, azonban az utóbbi egy-két évben Orbánnak szembe kellett néznie ennek diplomáciai és gazdasági következményeivel: az Európai Néppártból való kényszerű távozás, a jogállamisági eljárások és diplomáciai megszégyenítések után (a német kancellár kiküldte kávézni az ukrajnai csatlakozásról szóló szavazásnál) következett a legfájdalmasabb reakció, az EU-s pénzek felfüggesztése, amelynek hiánya már komolyabb belpolitikai problémákat is okoz számára itthon.
Éppen ezért lett Orbán számára kulcskérdés, hogy ne maradjon egyedül az európai politikában, és olyan formáció részese legyen, amelyik képes az európai érdekérvényesítésre, amelyik képes lehet befolyásolni a szavazásokat a nagy európai kérdésekben (háború, biztonság, migráció, klímapolitika, versenyképesség), és amelynek a tagjai hosszú távon akár többségbe is kerülhetnek Európában. A Fidesz az Európai Néppártból való távozás után a legutóbbi ciklusban nem talált pártcsaládot, az Identitás és Demokrácia a német szélsőjobboldal tagsága miatt nem jöhetett szóba, és a jobboldal egy csapatba terelése akkor lehetetlen küldetésnek bizonyult, a fideszesek így független képviselők maradtak az EP-ben.
A mostani ciklusra eleinte az ECR-t (Európai Konzervatívok és Reformerek) gondolták megoldásnak, ám Giorgia Meloni olasz miniszterelnök végül elutasította a Fideszt - avagy fideszes narratívában a Fidesz nem kívánt belépni olyan pártcsaládba, ahol a romániai magyarellenes AUR párt is jelen van. Orbánnak így új megoldás után kellett gyorsan néznie, hogy ne maradjon egyértelmű szövetségesek nélkül, és elkerülje annak a belpolitikai narratívának a kibontakozását is, hogy a Fidesz egyedül maradt az európai fórumokon, miközben Magyar Péter néppárti vezetőkkel tárgyal.
Orbán múlt szombaton a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében (Árulás és újratervezés) már beharangozta, hogy egy újfajta jobboldali együttműködés körvonalazódik: “ezen a héten megtörtént az újratervezés. A választók akaratát eltorlaszoló paktum ellenére folytatni fogjuk az európai jobboldali pártok együttműködésének kiépítését.” Majd vasárnap Bécsben Orbán az osztrák Szabadságpárt vezetőjével és a cseh volt miniszterelnökkel bejelentette a Patrióták Európáért szövetséget, amelynek politikai programját egy aznap aláírt kiáltvány is tartalmazza.
Vasárnap óta kiderült, hogy nem egyszerűen három párt szövetségéről van szó, hanem egy jól felépített frakcióalakításról, amelyhez a héten sorra csatlakoztak számos nyugat-európai államból (a portugál Chega, a spanyol Vox, a holland Szabadságpárt, majd a Dán Néppárt és a belga Flamand Érdek), várható a Matteo Salvini-féle olasz Liga beszállása, majd végül a vasárnapi francia választások után a hírek szerint Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése is csatlakozik. Hosszabban tehát majd csak később érdemes elemezni a Patrióták európai érdekérvényesítő képességét. Mindenesetre ezzel teljesül Orbán Viktor terve, miszerint egy olyan jobboldali frakciónak a részese és meghatározó arca lett (Marine Le Pen csatlakozásával ez egy újraszabott Identitás és Demokrácia frakció lesz, és várhatóan azért a francia politikus lesz a legerősebb kutya), amelyik képes részt venni a következő évek európai küzdelmeiben.
A cél ugyanis nem az Európai Parlamentben való pozíciószerzés vagy az EP-viták megnyerése, hanem egy olyan mozgalom létrehozása, amely egy idő után többséget is szerezhet az európai választók körében - sok-sok elnököt és miniszterelnököt adva az Európai Tanácsba.
Érdemes erről a távlati tervről végighallgatni, miket sejtetett Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója az Inforádiónak adott interjújában (Patrióták Európában - új politikai erős született?). Belpolitikai szempontból Orbánnak az a fontos, hogy a magyar választók véletlenül se azt lássák, hogy a miniszterelnök az európai politikában képtelen az érdekérvényesítésre, és hogy végül minden szavazáson egyedül marad 26 tagállam ellen. Sőt, Orbán számításai szerint hamarosan ebből a pártcsaládból többen is jelen lesznek az Európai Tanácsban, vagyis a miniszterelnökök és elnökök fórumán, ahol Orbánnak elengedhetetlen, hogy legyenek szövetségesei.
Orbán növekvő európai magabiztosságát jól tükrözi, hogy a héten az EU Tanácsának soros elnökségét Orbán két erős húzással kezdte: a háború óta először Kijevbe látogatott Zelenszkij elnökkel találkozni, majd pénteken Moszkvába utazott Putyin elnökhöz - ismét “békemissziónak” nevezve a látogatást. Az utazások és az EU-s kavarások elemzését érdemes későbbre hagyni, ha több információnk lesz a háttérben zajló megállapodásokról, üzenetekről és szándékokról. Amennyit most tudunk: a moszkvai látogatás nagy európai és amerikai kiakadásokkal járt, de ha pusztán a belpolitikai hatását nézzük, Orbán továbbra is tudja így itthon őrizni “a béke harcosának imázsát”, amely 2026-ra is fontos kampányelem lehet számára.
2. Magyar Péter kiszámíthatatlan növekedése
“A politikában mindig van ok aggodalomra, hol kisebb, hol nagyobb, aki ezzel nem tud együtt élni, rossz hivatást választott. Hogy ki és milyen lőtávon belül van, meg hogy kinél van a puska, azt hagyjuk meg a következő választási kampány időszakára” - ezeket a gondolatokat maga Orbán Viktor osztotta meg a választási eredményeket elemezve, és nem is akárhol, hanem az új Indexnek adott interjújában. Ekkorra már egyértelművé vált, hogy a Fidesz a saját várakozásait némileg alulmúlva 44,9 százalékot ért el, míg a Tisza meglepően nagy százalékkal, 29,6-tal robbant be a politikába, és bejelentkezett a Fidesz legfőbb kihívójának szerepére. A választás utáni első nyilvánosságra hozott kutatást az IDEA Intézet közölte, és eszerint (igaz, hibahatáron belül) Magyar Péter valamivel közelebb is került a Fideszhez, a biztos pártválasztók között eszerint 9 pont a különbség.
A Fideszt a választásokon nem a saját szavazóinak a mennyisége, hanem a Tisza szavazóinak magas száma lepte meg. Az amúgy nem sokat nyilatkozó Kubatov Gábor pártigazgató a héten arról beszélt egy interjúban (Gyurcsány állócsillag, Magyar Péter ripacs, a Fradi bajnok!), hogy az adatbázisaik, vagyis a legendás Kubatov-lista alapján - amelynek létezését így 15 év után végre nyilvánosan is elismerte - a pártigazgató 50 ezres tévedéssel becsülte meg, mennyien mennek el szavazni. Kétmillió szavazónál ez elég pontos becslésnek számít.
A fideszes forrásaimtól kapott információk alapján ezt azzal egészítem ki, hogy a Fideszt 2026-ra az hozza zavarba, hogy a Tisza-szavazókról, az elkötelezettségükről, a szavazási kedvükről, az átszavazási hajlandóságukról egyelőre keveset tudnak a Fideszben, hiszen értelemszerűen nem így szerepelnek az adatbázisukban (hanem más pártok egykori vagy potenciális szavazóiként). A Fidesz egyik fontos felkészülési feladata, hogy a tiszásokról minél többet megtudjanak.
Amikor eggyel részletesebben kérdeztem fideszeseket, mi okozott csalódást a választási eredményekben, alapvetően három területet soroltak.
A szerényebb szereplés a 20 ezer feletti városokban: a Fidesz az EP-listás adatok alapján itt 9,3 százalékpontot vesztett 2019-hez képest, a Tisza pedig itt az országos átlagánál is jobban szerepelt, 34 százalékot kapott, néhány vidéki városban még ezt is felülmúlta: Gyulán 36, Mezőkövesden 35,8, Balatonfüreden 34,1 százalékon áll a Tisza, hogy az ország három különböző pontjáról említsek városokat.
A megyei jogú városokban szintén jelentősen visszaesett a Fidesz szavazataránya (itt is 9,3 százalékkal 2019-hez képest - erről a Választási Földrajz összeállítását érdemes böngészni), míg a Tisza ebben a településtípusban már 35,1 százalékon áll. Ráadásul Szegeden 38-30-ra, Nyíregyházán 38-37-re, Szolnokon 38-35-re verte meg a Tisza a Fideszt az EP-listán. A megyei jogú városok esetén szépségtapasz, hogy Salgótarjánt és Miskolcot visszahódították az ellenzéktől, de a szolnoki és győri polgármesteri cím elvesztése érzékeny veszteség.
Budapest szinte mindig szóba került a beszélgetésekben, és az összképet nézve nincs is itt oka örömre a Fidesznek, hiszen a Fidesznek a saját jelöltjét vissza kellett léptetnie, hogy elkerülje a harmadik helyes kudarcot, a fővárosi közgyűlési listán pedig a 30 százalékot sem sikerült elérnie a pártnak. (Budapestről még lesz szó a 4. pontban.)
A Fideszben nagyban zajlik a települési eredmények analízise, és az EP-, illetve az önkormányzati adatok összehasonlítása. Személyi konzekvenciákat a választókerületi vagy városi elnökök szintjén csak ezután vonnak le.
Pár dologban ugyanakkor elkerülhetetlenül változtatnia kell a Fidesznek, hiszen eldőlt, hogy 2026-ban nem Dobrev Klára lesz Orbán Viktor miniszterelnöki kihívója, erről már Gyurcsány Ferenc sem beszél (a héten a Harcosok klubjának adott interjút: Gyurcsány: más a viszonyunk a Fideszhez és más Magyar Péterhez), sőt, az árnyékkormányt is feloszlatták. Gyurcsány visszaszorulása és a küzdelme a politikai túlélésért azért nem ideális fejlemény a Fidesz számára, mert így sokkal nehezebben tudják használni a 20 éve épített, Gyurcsány elleni narratívájukat. A Fideszben ugyanakkor arra számítanak, hogy
Gyurcsány pártja megmarad 5-10 százalék körül,
vagyis Magyar Péter már 2026 előtt abban a csapdában találja magát, hogy ha összefog Gyurcsánnyal, azzal a saját hitelességét rombolja (nullázza),
ha nem fog össze vele, akkor pedig a választókerületi matek miatt aligha tudja tömegesen egy az egy ellen legyőzni a Fideszt.
A fideszes forrásaim szerint ugyanakkor Magyar Péter előretörésére annyiban már készült a párt, hogy a kampányban éppen ezért támadták, járatták le, háború- és migránspártizták Magyar Pétert energiát és pénzt nem kímélve, hogy ne a 2026-os kampányban kelljen elkezdeni ennek a narratívának az építését. És a Fideszben arra számítanak, hogy az Európai Néppárthoz való csatlakozás Magyarnak számtalan belpolitikai problémát fog okozni - ahogy a Fidesznek is korábban.
A Fidesz-gépezet áthangolásának egyik apró jele, hogy szinte hétről hétre mérik Magyar Péter politikai pozíciókra való alkalmasságát - legfőképp azt, hogy miniszterelnöknek alkalmasnak tartják-e a választók. Ezeket nem hozzák nyilvánosságra, de úgy tudom, hogy a választások utáni mérések azt mutatják, hogy a szavazók nagyjából ötöde tudja elképzelni Magyart miniszterelnöknek, vagyis a Tiszára szavazók sem mind látják benne a kormányfőt. Magyar Péter Ötkert-dulakodása pedig minden bizonnyal nem javított ezen a megítélésén. A Századvég a héten az Origón nyilvánosságra hozott egy adatsort, amely szerint azon választók kétharmada, akik hallottak az ötkertes esetről, elítéli Magyar Péter viselkedését.
3. Nem rózsás a gazdasági helyzet
A fideszesek azzal is biztatják magukat a választási eredményt elemezve, hogy a Fidesz-listára szavazó 2 millió ember a párt törzsszavazói bázisa. Kellett ugyan a hatalmas mozgósítás, hogy elvigyék őket mind az urnákhoz, de nem volt szükség ehhez semmilyen “plusz anyagi ráhatásra” - ahogy egyikük fogalmazott. Vagyis most a választások előtt, ellentétben 2022-vel, nem volt nagyszabású állami osztogatás, nyugdíjemelés vagy adóvisszatérítés, ami jobban rábírta volna a bizonytalanokat a Fidesz támogatására.
Erre most a nem túl rózsás gazdasági adatok, a gazdasági visszaesés, a magas költségvetési hiány miatt nem is nagyon volt mozgástér (az államkasszából ezúttal a ferihegyi reptér visszaszerzésére költöttek durván sokat), de a Fideszben arra számítanak, hogy 2026-ig javulnak az adatok, és a hiányzó EU-s pénzek is nagyrészt megérkeznek. A kormány számára ugyanis rémisztő adatsor jött ki az Eurostattól, miszerint a magyar háztartások tényleges fogyasztása az EU-átlag 70 százalékán áll, és ezzel sereghajtó az EU-ban, már Bulgária is megelőzi Magyarországot ebben. Ahogy a Portfolio részletes cikke bemutatja (Bulgária is előzött: Magyarország az utolsó helyre csúszott vissza az uniós fogyasztási rangsorban), ez az adatsor egyfajta szubjektív jólét-érzetet is jelez, az pedig semelyik kormány számára nem szerencsés, ha az állampolgárai érzik a legkevésbé jól magukat az EU-ban.
Orbán Viktor nemcsak a választási osztogatások okán aggódhat a gazdasági kilátások miatt, hanem mert a kormányzati politika több lábát is, a rezsicsökkentést, a családtámogatási, az otthontámogatási rendszert és egyáltalán az adó- és nyugdíjrendszert, finanszírozni kell. Itt egy lakossági megszorítás súlyos hitelvesztéssel járna a Fidesz számára. Ráadásul olyan nagy rendszerek szinten tartása is egyre sürgősebben igényel rengeteg pénzt, mint az oktatás, az egészségügy, vagy épp a vasúti közlekedés.
Az utóbbi időszak gazdasági visszaesését alapvetően az egymást követő válságoknak is tulajdoníthatjuk (koronavírus, háború, inflációs válság), ám a helyzeten nem javított a magyar pénzügyi-gazdasági irányítás megosztottsága, egész pontosan a jegybank és a kormánytagok között elmérgesedett viszony, még pontosabban a Matolcsy György és Nagy Márton közötti kölcsönös ellenszenv.
Orbán Viktor többek elmondása szerint most arra hajlik, hogy Nagy Mártonnak adja a legtöbb hatalmat és felelősséget a gazdaság talpraállítását és felturbózását illetően.
Matolcsy György MNB-elnöki mandátuma 2025 márciusában jár le, és egy forrásom szerint most annak a forgatókönyvnek van a legnagyobb esélye, hogy Varga Mihály lesz az utódja a jegybank élén, a Pénzügyminisztériumot pedig gyakorlatilag összevonják az Nemzetgazdasági Minisztériummal, így Nagy Márton egy pénzügyi-gazdasági szuperminisztériumot vezethet 2025-től. A fideszes forrásom persze hozzátette, hogy a végleges döntést majd csak az év végén/jövő év elején hozza meg a miniszterelnök, mielőtt bejelentik az új struktúrát. (Hozzá kell tenni, hogy Nagy és Varga között sem felhőtlen a viszony, de ezt kevesebb múltbéli sérelem és személyes ellenszenv terheli, mint Matolcsy és Nagy viszonyát.) Az NGM hatásköreinek felduzzasztása és Nagy Márton megerősítése már most megkezdődött: egy kedd esti kormányrendelet Nagy Márton minisztériumához rendeli a fogyasztóvédelem, az űrkutatás felügyeletét, illetve az NGM-hez került például a debreceni repülőtér tulajdonjoga is.
4. Budapesti alacsony százalékok
“Az elmúlt évek közösségépítési munkáját Budapesten nem a kellő színvonalon végeztük” - az önkritikus mondatot nem más, mint Orbán Viktor jelentette ki, egyfajta magyarázatot is szolgáltatva arra, miért tartott hónapokig főpolgármester-jelöltet találnia a pártnak a főváros élére. A sok forgatókönyvet lefuttató casting folyamatáról azt hallottam, hogy már azon is nagy vita volt a párton belül, milyen típusú jelöltet érdemes állítania a pártnak: Kubatov Gábor például végig egy erős fideszes jelölt mellett kardoskodott, míg mások olyan jelölttel vágtak volna neki, aki nem feltétlenül párttag, vagy legalábbis az ellenzéki szavazókat is képest megszólítani (így került a képbe több sportoló és a mentő szóvivő is).
Végül Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőre esett a választás, aki egy szinte kizárólag csak gyurcsányozásra épülő kampánnyal vágott neki a küzdelemnek, majd végül mégis jobbnak látták visszaléptetni, mert az utolsó heti mérések alapján Vitézy Dávid mögé szorult. Több forrásom is megerősítette, hogy Szentkirályi visszalépése nem egy előre eldöntött fideszes “mesterterv” volt, hanem egy lehetőség, amelyet az utolsó pillanatig nyitva hagytak. Vitézy Dáviddal vagy Ungár Péterrel nem volt semmilyen előzetes fideszes paktum, a Fidesz a visszalépést elsősorban saját kármentésként alkalmazta, hogy ne kelljen a harmadik helyet magyarázni, és hogy egyben Szentkirályi következő főpolgármester-jelöltségének lehetőségét is fenntartsák.
A Fidesz Budapesten érte el országosan a legrosszabb eredményeit: a XIII. kerületben 25,1, a XIV. kerületben 29,3, a IX. kerületben 29,6 százalékot kapott a párt, a fővárosi listája pedig mindössze 28,6 százalékot ért el, és ugyanannyi képviselőt küldhet a közgyűlésbe, mint a Tisza párt (10-et). A Fidesz képviselői ugyanakkor teljesen új arcok, Orbán Viktor ugyanis még a listaállítás előtt úgy döntött, hogy nem ad újabb esélyt azoknak a budapesti fideszes politikusoknak, akik “nem kellő színvonalon” dolgoztak az elmúlt években, így olyan ismertebb fideszes politikusok kerültek ki a közgyűlésből, mint Láng Zsolt vagy Wintermantel Zsolt. A budapesti Fidesz elnöke Szentkirályi Alexandra lett, akinek az a feladata, hogy a következő ciklusban megerősítse a Fideszt annyira, hogy győzelemre esélyes főpolgármester-jelöltet állíthasson - ideális esetben önmagát.
A Fidesz fővárosi stratégiája a következő években tiszta lesz: a Fidesz kíván lenni Karácsony Gergely és az őt támogató baloldal egyértelmű ellenzéke. Jelenleg még zajlik a jogi vita arról, ki lesz a főpolgármester, Vitézy Dávid alkotmányjogi panasza nyomán ugyanis az Alkotmánybíróság új eljárásra utasította a Kúriát. Ennek lényege, hogy a Kúriának új eljárást kell lefolytatnia és új döntést hoznia: a forrásaim szerint jó eséllyel az lesz a vége, hogy újraszámolják az összes leadott szavazatot Budapesten, és nemcsak az érvényteleneket nézik át (megismételt választásra már nem lesz lehetőség). Vagyis jogilag még mindig nem végleges Karácsony Gergely főpolgármesteri újraválasztása, és tovább húzódhat a hivatalos eredmény megállapítása. Ez a hercehurca ugyan árt mindkét jelöltnek, de a Fidesz számára ideális minden olyan történés, amely Karácsony Gergely legitimitását kezdi ki, és azt a látszatot kelti, hogy a fővárosban nagy “a káosz, a zűrzavar, a cirkusz”.
A Fidesz a fővárosi közgyűlési politikájában - erre minden fideszes forrásom mérget vett - a nagypolitikai szempont lesz a döntő: vagyis 2026-ra tekintettel a Fidesz nem fog együtt szavazni sem Karácsonnyal, sem a DK-sokkal, sem a Tisza párttal, és kifejezett célja lesz a tiszásokat Karácsony Gergely (így Gyurcsány Ferenc) felé tolni.
A közgyűlési matematika szerint ugyanakkor minden döntéshez, már a főpolgármester-helyettesek megválasztásához szükséges vagy a Fidesz vagy a Tisza képviselőinek szavazata, vagyis Karácsonynak akkor is meg kell állapodnia a tiszásokkal, ha nem lesz formális koalíció. Erre kevés is az esély, Magyar Péter a szombati rendezvényén ugyanis azt üzente a főpolgármesternek, hogy “a Tisza párt semmilyen politikai alkut, semmilyen politikai együttműködést nem fog kötni sem a Fidesszel, sem a Gyurcsány vezette óbaloldali kék Fidesszel. Karácsony Gergely egyértelműen Gyurcsány szövetségese, politikai társa.” Jövő héten ugyanakkor lesz egy informális egyeztetés, arra ígérete szerint Magyar elmegy.
A Fideszben arra számítanak, hogy Karácsony számára nemcsak politikailag, hanem pénzügyileg is keserves az ősz, mert a várost a kormány nem fogja kisegíteni. Lázár János már nyíltan beszélt arról, hogy csőd lesz a fővárosban. Ennek megfelelően információim szerint már zajlik is a budapesti csődbiztos castingja - neki pedig az lesz a politikai feladata, hogy Karácsony helyett gyakorlatilag átvegye Budapest pénzügyi irányítását.
5. A fideszes utánpótlás gőgje
“Akár a rendszerirányítás, akár a gazdaság, akár, meg merem kockáztatni, még a politika harmadik, negyedik, ötödik vonalába is rengeteg olyan ember került, akinél sok oknál fogva eluralkodott a hübrisz” - Giró-Szász András, az Orbán-kormány volt szóvivője, most politikai tanácsadó ilyen sejtelmesen fogalmazta meg, milyen területen van teendője a Fidesznek a következő időszakban (Milyen európai diplomáciai mozgásteret nyit az EU-elnökség? Giró-Szász András, Inforádió, Aréna). Giró-Szász szerint Magyar Péter előretörésében nemcsak az ellenzék összeomlása játszott szerepet, hanem azok a fideszes káderek is, akiken eluralkodott a hübrisz, vagyis a gőg, az önteltség, és “azt hiszik, mindent megtehetnek”. Mivel szerinte ezrekről van szó, “ez már szembejön a választókkal”.
Giró-Szász nem nevezett meg senkit konkrétan, de nekem is több fideszes forrásom jelezte azt a problémát, hogy vannak olyan, magukat “kiskirálynak” képzelő helyi vezetők, akik eltántorítják a kormánypárttól azokat a szavazókat, akik amúgy az országos politikával egyetértenek és szavaznának a Fideszre.
Őket pedig úgy lehet a legjobban kiszűrni, hogy megnézzük, mely településeken szerepelt egy fideszes önkormányzati jelölt feltűnően a Fidesz-lista eredménye alatt. Ezt a munkát állítólag el is kezdték végezni a Fideszben.
A fideszes vezetőket már egy ideje aggasztja a fideszes utánpótlás stratégiai kérdése, és nekem panaszkodott is arra a kampányban egy fideszes polgármester-jelölt, hogy nem volt egyszerű minden választókerületben megfelelő jelölteket találni, és “nem hemzsegnek azok a fideszesek, akik kellő alázattal végigdolgoznak négy, majd nyolc, majd tizenkét évet”.
Az új generáció problémájára Kövér László házelnök, fideszes választmányi elnök maga is célzott a kampányban: “a fiatalokban érzem azt a problémát, hogy nem éltek még át kudarcot, nem volt olyan éjszakájuk, amikor nem tudtak aludni, mint nekünk volt, 2002-ben” - jelentette ki a nyíregyházi fórumán a Hvg.hu tudósítása szerint, ám Kövér sem nevezett meg senkit konkrétan (Kövér László felfedte, milyen problémákat lát az új generációs fideszesekben, és hogy miért volt nehéz jelölteket találni a választásra).
Orbán Viktornak tehát a következő időszakban azt a problémát is meg kell oldania, hogyan tud olyan új embereket bevonni a rendszer működtetésébe, akikben egyszerre van meg a tudás, a tehetség és az alázat is, ugyanis az európai és országos stratégiát hiába alakítja ki megfelelően, ha helyi politikában olyan emberek képviselik, akik eltántorítják a szavazókat a Fidesztől. A dolog azért sürgető, mert Magyar Péter nem is titkoltan célozza ezeket a szavazókat is, akik nagyrészt elégedettek a fideszes politikával, de elegük lett a “fideszes kiskirályokból”.