Orbán Viktornak van egy Magyar Péternél is nagyobb gondja: a gazdasági helyzet

Zsugorodó gazdaság, pesszimista közhangulat, cégvezetők kritikája, fideszes politikusok kiakadása. 2026 múlik azon, hogy Orbán meg tudja-e változtatni a gazdasági folyamatokat. Elemzés öt pontban.

Még pár támogatót keresek, hogy meglegyen az 50 támogató! Két hete hirdettem meg, hogy a podcast műsorom kiszámítható működéshez anyagi támogatásra lenne szükségem. Az írott elemzésekhez hasonlóan ezek a podcast beszélgetések is ugyanígy a politikai döntések és háttérfolyamatok mélyebb megértését szolgálják majd. És a támogatásotokkal sokakhoz el tud jutni. Köszönöm, hogy ennyien küldtetek máris támogatást - jólesik a bizalom, és hogy ilyen gyorsan összeadjátok a pénzt.

Legyél te is az 50 támogató egyike! Köszönöm, ha havi 7 euróval (ez most kicsit több is, mint 2800 forint) te is hozzájárulsz, hogy továbbra is független elemzőként dolgozhassak, és ez a műsor rendszeresen jelentkezzen. Kérlek, hogy ha feliratkozol, állítsd be a havi, éves vagy alapítói támogatást. Ha pedig feliratkoztál akkor az "Upgrade to paid" gombra kattintva tudod ezt megtenni.

“Nem olyan rosszak ezek a 40-45 százalék körüli mérések a Fidesznek, 2026-ig javul a gazdasági helyzet, az emberek és a vállalkozók is több pénzhez jutnak, és akkor más lesz a hangulat” - egy fideszes polgármester értékelte nekem így a minap a helyzetet, amikor a legfrissebb közvélemény-kutatási eredményekről kérdeztem. Gyorsan átterelődött a szó a gazdasági helyzetre, ugyanis ő és több más fideszes forrásom is ennek, és nem Magyar Péter “zsenijének” tulajdonítja a mostani kutatási adatokat, és a kormánynak kevésbé kedvező közhangulatot. A Fideszben azt remélik, hogy jövőre javul a gazdasági helyzet, és ez automatikusan változást hoz majd a belpolitikai folyamatokban.

A héten közölt GDP-adatok nem arra utalnak, hogy közeledne a változás: a KSH jelentése szerint a harmadik negyedévben a magyar gazdaság teljesítménye 0,7 százalékkal elmaradt az előző negyedévitől, és éves alapon is ekkora visszaesést becsült az állami hivatal. Mindez ahhoz képest volt sokkoló a kormány számára, hogy még tavasszal is növekedést jósolt az év végére, és hogy mindez az EU-ban a legrosszabb GDP-adatot jelenti. A gazdasági adatok hírére ráadásul tovább gyengült a forint (csütörtökön 409 forintnál is többe került egy euró), ami mindig egyértelmű jelzés arra, hogy valami nem jól működik a magyar gazdaságban.   

Orbán Viktor már nyáron felismerte, hogy erős lépésekre van szükség a gazdaság területén, és legfőképp a felfüggesztett uniós források pótlását kell megoldani. Vagyis olyan intézkedések kellenek, amelyek újabb és újabb forrásokkal felpörgetik a gazdaságot. Orbán ezért szeptemberben új gazdaságpolitikát hirdetett, amelynek fő jelszavát nem győzi ismételgetni: ez a gazdasági semlegesség. 

Az új gazdaságpolitika annyira fontos a kormány számára, hogy egy nemzeti konzultációt is rászervezett. Ez jelöli ki azokat a cölöpöket, amelyek mentén a kormány ki akar lábalni a recesszióból. Orbán annyira bízik az intézkedésekben és a BMW-gyár, az akkugyárak, illetve a szegedi BYD-gyár beindulásában, hogy vasárnap reggel a közrádióban egyenes azt mondta:

“én egy fantasztikus évet várok 2025-ben”.

A gazdaság témájának napirenden tartása azonban most egyszerre kellemetlen is a kormánynak, hiszen a jelenlegi számok és tendencia mellett a gazdaság nem számít a kormány számára kedvező témának. A negatív számok mellett a kormány számára kellemetlen kutatási adatok érkeznek, belső viták vannak a rendelkezésre álló pénz felhasználásáról, ráadásul az ország legbefolyásosabb gazdasági szereplői Hernádi Zsolttól Csányi Sándorig nyilvánosan kritizálják a kormány gazdaságpolitikáját. Ebben az elemzésben azt nézem végig, hogy a gazdasági helyzet milyen belpolitikai problémákat okoz a Fidesznek, és hogy a Fidesz hogyan akarja megoldani a gazdaságból adódó problémáit. Ezen az öt ponton megyünk végig:

1. Számok

2. Kutatások

3. Kritikák

4. Belső viták

5. Az intézkedések kommunikációja

1. Számok

"Jó volt addig, amíg a német gazdaság szárnyalt, de most a német gazdaság különböző méregzöld javaslatok hatására rossz állapotban van" - Gulyás Gergely magyarázta így a szerdai kormányinfón, minek tulajdonítható a váratlanul rossz, 0,7 százalékos visszaesést mutató harmadik negyedéves adat. Ugyan a német gazdaság 0,2 százalékos növekedést mutat ugyanebben az időszakban, de Gulyás szerint ez kevés, hogy felhajtsa a magyar gazdaságot. 

Gulyás nem beszélt arról, hogy a mostani adat egy sokkal nagyobb strukturális problémára mutat rá, mint a német gazdaságtól való függőség. A magyar lett ugyanis a legrosszabb negyedéves adat az EU-ban az Eurostat becslése szerint, és az európai gazdaság a magyarral ellentétben kezd jobban magához térni. Ha az elmúlt két év számaira rápillantunk, pontosan látszik, hogy 2022 közepe óta lényegében elakadt a magyar gazdasági növekedés. Az azóta eltelt 9 negyedévből 6 negyedévben csökkent a GDP, ez jól látszik a Portfolio grafikáján. 

A Portfolio így összegezte, milyen okok húzódnak a kiábrándító adatok mögött: a gyenge külső kereslet az exportpiacainkon; a beruházási lufi kipukkanása; a költségvetés kiigazítási kényszere; az európai uniós források akadozása; a részben a sérülékenység miatt magas kamatok; lassan oldódó lakossági óvatosság; a fentiek miatt kedvezőtlen üzleti hangulat. “Hiába vagyunk túl a 2020-tól érkező pandémiás, energiaválságos sokkhatásokon, a magyar gazdaság továbbra sem tud az előzetes várakozásoknak megfelelően dinamizálódni” - írta a makrogazdasági elemzésében Madár István, a Portfolio vezető elemzője.

Belpolitikai szempontból a Fidesz számára sokkal rémisztőbb a következő ábra, amelyen jól látszik, hogy a GDP szintjének alakulása hogyan hatott az éppen regnáló kormányok újraválasztási esélyeire. Jól látható, hogy a 2000-es évek eleje óta tartó folyamatos növekedés első nagyobb megtorpanása a 2008-as pénzügyi válság idején volt, amely komoly megszorító intézkedéseket és az IMF-hitel felvételét vonta maga után, és mindez a balliberális kormány összeomlásához vezetett (más okok mellett is persze). Az Orbán-kormány folyamatos újraválasztásához pedig nagy részben hozzájárult a folyamatos gazdasági növekedés: a 2020-as Covid-válságból is a korábbi számokat felülmúló növekedési adatokkal sikerül kijönni, és a pénzbőség (vagy ennek érzete), illetve a jó kilátások nagyban hozzájárultak Orbán újabb kétharmados győzelméhez.

A Fideszben pontosan tisztában vannak azzal, hogy a gazdasági adatok milyen összefüggésben vannak a belpolitikai folyamatokkal (ez legkésőbb Bill Clinton óta politikai közhely), és több fideszes forrásom is arról beszélt, abban bíznak, hogy 2025-ben a kormányzati ígéreteknek megfelelően megjön a várva várt fellendülés. Csakhogy tavaly a kormány erre az évre várta és ígérte a fellendülést: egy éve még 4 százalékos növekedést jósolt 2024-re a kormány, ezt módosította az idén tavasszal 2,5 százalékra. Most kiderült, hogy az is kérdés, hogy az idén meglesz-e az 1 százalékos növekedés. 

Nagy Márton pedig annyit tudott reagálni ezekre az adatokra, hogy a kormány gazdasági akciótervének köszönhetően “jövőre a magyar gazdaság ismét dinamikus ütemben bővülhet. Nagy ugrás a gazdasági teljesítményt illetően 2025 III. negyedévében következhet be.” Magyar Péter kapott is az alkalmon, hogy Nagyot “gazdaság-vissza fejlesztési miniszternek”, illetve Nagy ‘majd jövőre megcsináljuk” Mártonnak titulálja.

Orbán Viktor pontosan tudja, hogy a Fidesz számára döntő fontosságú, hogy Nagy Mártonnak jövőre igaza legyen. Ugyanis a 2026-os kampánynak nem lehet stagnáló gazdasággal és üres költségvetéssel nekimenni. Ez ugyanis nagyban veszélyeztetné Orbán újraválasztási esélyeit, és nagy teret nyitna nemcsak Magyar Péter, hanem a teljes gazdasági elit kritikáinak. Orbán szeptemberben meghirdetett gazdasági programjában, amelyet “nagy tervnek” nevezett el, 3-6 százalék közötti növekedési elvárást fogalmazott meg, és a héten kiderült, hogy a kormány jövőre 3,4 százalékos növekedéssel számol.  

2. Kutatások

“Érezzük a belső beszélgetésekben, a választóink kérdéseiben, a szimpatizánsok kétségein, és látjuk kutatásokban is, hogy fogyatkozóban a bizalom, hogy jó irányba mennek a dolgok” - a már említett fideszes polgármester utalt nekem arra, hogy a számok mellett a közhangulaton is érezhető a választók aggodalma. Ezt a közhangulatot a közvélemény-kutatók leginkább azon a kérdésen tudják lemérni, hogy az emberek szerint jó vagy rossz irányba mennek a dolgok az országban.

A fideszes forrásaim a hozzájuk eljutó kutatásokról azt mondták, hogy látják a számokon, hogy még a fideszes választók egy része is rossz tendenciát lát, és a teljes népességben többen vannak, akik a rossz irányt jelölték meg. A nyilvánosságra került közvélemény-kutatásokból ugyanez látszik, és meglepően összecsengenek a számok. 

• Medián (2024. szeptember): rossz irány - jó irány 67-27 százalék és 6 százalék nem tudja. A Medián kutatásából látszik a tendencia is.

• Publicus (2024. október): nem elégedett - elégedett 70-28 százalék, és minden harmadik fideszes elégedetlen (32 százalék).

• 21 Kutatóközpont (2024. október): rossz irány-jó irány 71-29 százalék, és a fideszesek 16 százaléka elégedetlen.

A 21 Kutatóközpont kutatásából emellett egy Fidesz számára elég rémisztő adat is látszik. Arra a kérdésre ugyanis, hogy ki kezelné jobban a gazdaságot, a hibahatáron belüli többség, 52 százalék Magyar Péter kormányát jelölte meg válaszként. Nyilvánvalóan nem tudjuk jelenleg még azt sem, hogy ki lenne a Tisza gazdaságpolitikusa, gazdaságot irányító minisztere, és Magyar Péter mélyebb gazdasági elképzeléseiről is annyit tudunk, hogy a kormánnyal szemben hazahozná az EU-s pénzeket. De ez az arány azt sejteti, hogy az ország nagyjából fele kiábrándult, és azt gondolja, hogy van alternatívája az Orbán Viktor által eddig mutatott iránynak - még ha erről az alternatíváról kevesebbet is lehet tudni. 

Azért különleges ez az arány, mert például 2022-ben Márki-Zay Péter szavazóinak mindegyike sem hitt abban, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelölt jobban kormányozná az országot. A Fidesznek fontos feladat 2026-ig, hogy újra elhitesse a választókkal, hogy a politikai és gazdasági stabilitást csak és kizárólag Orbán Viktor képes biztosítani.

3. Kritikák 

"Nincs még egy olyan ország Közép-Kelet-Európában, ahol a kormány olyan aktívan avatkozna be a bankszektor életébe, mint Magyarországon" - Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója meglepően kormánykritikus beszédet tartott október közepén a Portfolio konferenciáján (Kemény üzenetek Csányi Sándortól: furcsa a kormány logikája, de ólommal a cipőnkben is jól futunk). Az ország egyik, ha nem a legbefolyásosabb üzletembere a magyar gazdaságpolika intézkedéseit és kiszámíthatatlanságát ostorozta, és azon mód beszólt személyesen Nagy Mártonnak is: "a várt növekedés nem teljesül, a növekedésért felelős miniszter mégis egy külön tárcát kap". 

Csányi itt arra célzott, hogy a jelenlegi tervek szerint Nagy lehet a vezetője jövőre annak a gazdasági csúcsminisztériumnak, amelybe a jelenlegi Pénzügyminisztérium is beolvad majd. Ez az átalakítás tavasszal esedékes, amikor lejár Matolcsy György jegybankelnök mandátuma, és nagy eséllyel Varga Mihály kerül az MNB-elnöki székbe. Erről a pletykáról és a hátteréről, a Nagy-Matolcsy-Varga konfliktusról egy nyári hírlevelemben bővebben is írtam (Öt fideszes feszültség, amelyet Orbán Viktornak kezelnie kell), és még hosszabban olvasható a háttere a Direkt36 háromrészes oknyomozó cikksorozatában (Orbán és a megtorpanó gazdaság). 

A következő hónapokban érdemes lesz nézni, hogy Orbán Viktor végső döntését hogyan befolyásolják majd a gazdasági mutatók és az üzleti világból érkező kritikák. Csányi ugyanis nincs egyedül ezekkel a panaszokkal. 

• A gazdasági csúcsvezetők köreiben már nyáron érezni lehetett a nyugtalanságot, és ennek szimbolikus példája volt Hernádi Zsolt Mandineren megjelenő publicisztikája. A MOL elnök-vezérigazgatója, aki köztudottan közeli kapcsolatot ápol Csányival, a különadók kivezetésének elmaradását fájlalta elsősorban, de emellett általános kritikát is megfogalmazott, sérelmezte, hogy “eltűnt a normalitás”, és hogy hiába jelzi a problémákat Nagy Mártonnak és Orbán Viktornak, nem kap válaszokat.

• Nem várt helyről érkezett panasz október közepén a Portfolio már említett konferenciáján. Vida József, aki a Mészáros Lőrinchez tartozó Opus Global igazgatóságának elnöke, kijelentette: “úgy érezzük magunkat, hogy először azt mondják a versenypályán, hogy el kell indulni 3600 méteren, majd szólnak, hogy lesz egy gát, aztán lesz tizenkettő, utána még vizes akadály is”. Szerinte az államnak többet kellene kommunikálnia a gazdaságpolitikáról a nagyvállalatokkal. 

• Ugyanezen a konferencián Orbán Gábor, a Richter Gedeon vezérigazgatója (korábbi adóügyi államtitkár Orbán alatt) azt hányta a kormány szemére, hogy “más országok jobban vigyáznak a gyógyszeriparukra”. 

Ezek a gazdasági csúcsvezetők ugyan a saját nevükben beszéltek, de a szektoraikban általánosnak mondható véleményt hoztak nyilvánosságra. A fideszes forrásaim eltérően értékelik ezeket a kritikákat. Az egyik vélemény szerint a cégvezetők, bankvezérek csak a saját érdeksérelmeikre gondolnak, és “a nyilvánosságot bevonva próbálnak nyomást gyakorolni a kormányra, hogy kevesebb pénzt kelljen befizetniük”. Egy másik vélemény szerint az nem tetszik nekik, hogy “Nagy Márton szokatlan eszközökkel és vehemenciával irányítja a gazdaságot”, és ezzel a nyomásgyakorlással Orbán Viktorra akarnak hatni, hogy ne bízzon vakon Nagyban. 

A gazdasági szereplők elégedetlenségét azért kell komolyan vennie a kormánynak, mert ha semmibe veszi ezeket, akkor ezek a szereplők is könnyen dönthetnek úgy, hogy alternatívákat kezdenek keresni. Terjednek is pletykák arról, hogy több gazdasági szereplő megkezdte a tapogatózásokat Magyar Péter felé, és szeretnék kiismerni az általa képviselt gazdaságpolitikát. 

Az alternatívakeresés egyik aktuális megnyilvánulása, hogy Parragh László a héten váratlanul elbukta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöki székéért folytatott küzdelmet. Parragh Orbán egyik lojális embere volt, a szavaira azért is oda kellett figyelni, mert várható gazdaságpolitikai intézkedéseket harangozott be. Számtalan kormánytagokkal közös fotó bizonyítja, milyen befolyásos pozíciót töltött be.

Az új elnök, Nagy Elek sem kormányellenes, de nem hagyott kétséget afelől, hogy újfajta szerepet szán a kamarának. (Parragh leváltásának hátteréről és a kamara megosztottságáról sokat megtudhatunk Bánáti Anna és Brückner Gergő olvasmányos cikkéből: Évek óta fogyott körülötte a levegő, most ügyes mozgósítással sikerült leváltani Parragh Lászlót az iparkamara éléről). Parragh leváltását nem szabad valamifajta kormányellenes lépésként értelmeznünk, de kétségtelenül pár évvel ezelőtt nem lett volna realitása annak, hogy kormányzati jóváhagyás nélkül lecseréljenek egy ilyen fontos pozícióban lévő, kormányhoz hű vezetőt.

4. Belső viták 

“A kormány megálljt parancsol a nyerészkedő, állami beruházásokon meggazdagodni akaró vállalkozóknak” - Lázár János írta ki csütörtök a Facebook-oldalára a debreceni ivóvízhálózati pályázattal kapcsolatban, hogy a kormány nem fogja egyetlen cég extra profitját sem fizetni. 

Ez a dörgedelmes üzenet azért meglepő, mert a címzettje nem más, mint Mészáros Lőrinc. A konfliktust azt okozza, hogy Lázár megígérte Debrecen ivóvízhálózatának fejlesztését, de erre bruttó 36 milliárdot szán a kormány. A Mészáros és Mészáros Kft. tette a legolcsóbb ajánlatát, 47 milliárdot, amely tehát 11 milliárddal haladja meg a terveket. Nem ez volt a miniszter első beszólása Mészáros Lőrincnek, augusztusban a déli körvasút kivitelezésénél egy Mészáros-cég zsarolásáról beszélt, és azt üzente, jól gondolja meg ezt a magatartást, ha még állami megbízásokban reménykedik. Ennek fényében érdekes az újabb, a Fidesz-világban meglehetősen szokatlan miniszteri kirohanás, amelyben Lázár “nyerészkedőnek” és “nagyétkűnek” nevezi Mészáros cégét.

A fideszes forrásaim szerint a dolog nem egy rejtett konfliktusra utal Lázár és Mészáros között, és nincs szó Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc barátságának megromlásáról sem. A nyilvános üzenet a NER többi vállalkozójának szól, és az információim szerint azt hivatott egyszerűsíteni, hogy jelenleg nincs senkinek pluszpénz, Mészáros Lőrincnek sem foghat túl vastagon a ceruzája. Ez nyilvánvalóan kevéssé vigasztalja azokat a NER-es vállalkozókat, akik az elmúlt évtizedben nem ezt szokták meg, és adottságnak vették, hogy az állami beruházásokon elképesztő profitokat tudnak kaszálni. 

Több kormánypárti politikus és háttérember beszélt nekem arról a belső feszültségről, amelyet a szűkös források okoznak. A gazdasági növekedés elmaradásának ugyanis nemcsak a választói gondolkodásra van hatása, hanem a NER és a Fidesz belső működésére is.

• A NER-es vállalkozások felé Orbánnak perspektívát kell mutatnia, hogy hamarosan forrásokhoz és megrendelésekhez jutnak. Erről szól a gazdasági semlegesség politikája (vagyis hogy nemcsak nyugatról igyekszik a kormány forrást, befektetéseket szerezni és piacot találni). 

• A pénzhiány a Fidesz belső működésére is hat, és ezt a helyi iparűzési adó újraosztásának tervénél láthatjuk a legjobban. Lázár János már nyáron beharangozta a hipa átalakításának a tervét (én is írtam róla a korábbi hírlevelekben), majd Navracsics Tibor több részletet is elárult erről: eszerint az önkormányzatoktól elvennék az adóbevétel jövő évi növekményét, amely így egy állami alapba kerülne, és ezt osztanák újra járásonként.

Lefordítva: a kormány nem tud több pénzt fordítani a fejlesztésekre a központi költségvetésből, hanem önkormányzati pénzeket beforgatva politikai alapon döntik majd el, mi legyen a pénz sorsa. A konfliktusokat az okozza, ki és milyen szinten döntsön, és a feszültséget jól jelzi, hogy nyilvánosan tiltakozott a terv ellen Balassagyarmat fideszes polgármestere (“nem kóser az iparűzési adó tervezett átalakítása”), illetve korábban Debrecen fideszes polgármestere is a rosszallását fejezte ki (Papp László szembe menne a kormány tervével).  

5. Az intézkedések kommunikációja 

Orbán az előző pontokban jelzett problémákat természetesen jól ismeri, és a szeptember végén meghirdetett gazdasági intézkedéscsomaggal kívánja megoldani a helyzetet, és felpörgetni a gazdaságot. Ebben a már említett gazdasági semlegesség ideológiája mellett olyan konkrét intézkedések szerepelnek, mint a multik “rendszabályozása”, béremelési program, fiataloknak szóló munkáshitel, a fiatalok lakhatásának támogatása, illetve a kis- és középvállalkozásoknak szóló tőkejuttatás. A Fidesz a korábbi hagyományainak megfelelően kommunikációs kampányt, majd nemzeti konzultációt is indított a kérdésben. 

Az intézkedések kommunikációja azonban nem a tervek szerint alakult, és a fideszes forrásaim is elismerik, hogy eddig nem olyan hatásos, mint a korábbi nemzeti konzultációk idején. Több oka is megállapítható, miért nem tudja a Fidesz kizárólagosan uralni a napirendet a gazdasági intézkedéscsomaggal: 

• Olyan témáról van szó, amely jelenleg nem kedvező a kormánynak. Senki nem ellenzi persze a munkáshitelt, a béremelést, a kkv-k támogatását (ezt Demján Sándorról nevezték el) vagy a 13. havi nyugdíjat, de a kormánynak összességében nem szerencsés, ha a gazdasági kérdések uralják a napirendet. Hiszen a gazdasági visszaesésről, a gyenge forintról vagy az inflációról szóló kommunikáció nem a Fidesznek kedvező téma.

• A gazdasági szereplőktől vagy a fideszes polgármesterektől érkező, már említett kritikák és az EU-s összehasonlítások gyengítik azt az összképet, hogy a kormány jó úton jár a gazdaságot illetően. 

• Magyar Péter nem engedi át a terepet a kormánynak a gazdaság területén. Magyar szeptemberben 1 millió forintos minimálbért ígért a tervezett kormányzati ciklusa végére. Ehhez képest Orbán 1 milliós átlagbért célzott meg, a minimálbér pedig reményei szerint az 1000 eurót (nagyjából 400 ezer forintot) fogja megközelíteni. 

• Míg Orbán a gazdasági semlegesség jelszava alatt nem beazonosítható pénzügyi forrásokat és mozgásteret ígér, addig Magyar Péter az EU-s pénzek megszerzésével konkrét összegről beszél.

• A legfőbb változás tehát, hogy Orbán gazdasági ígéreteit már nem önmagában, hanem egy alternatívákról beszélő ellenzéki vezetőhöz képest tudja értelmezni a választó. 

Orbán Viktor és Magyar Péter is érzi tehát, hogy a gazdasági helyzet, a pénzügyi mozgástér mennyire fontos lesz a 2026-os választások szempontjából. A Fideszben azt remélik, hogy egy év múlva ilyenkor már újra olyan növekedésről beszélhetünk, amely megalapozza az újabb fideszes győzelmet. Akkor lesz 2025 olyan “fantasztikus év”, amelyre Orbán gondol. Mint látjuk azonban, Orbánnak a számok mellett azt is el kell tudnia hitetnie újra, hogy ő a gazdasági stabilitás és növekedés egyetlen záloga. Ugyanis ez a róla kialakult kép kezdett el töredezni az elmúlt időszakban.