Öt stratégiai dilemma, amellyel Magyar Péter most szembesül
Milyen mélyen léphet be a rendszerbe? Kivel működhet együtt a fővárosban? Hogyan kezdjen neki a pártépítésnek? Kikkel? Miből? És hogyan kell változtatnia az életvitelén?
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
A választások után is folytatódik a hírlevél? Hogy klasszikussá vált politikai szállóigékkel válaszoljak: “mi az, hogy… nagyon is!”, “meghosszabbítjuk Bicskéig!”. A rendhagyó és színes választási kampány és a politikai viszonyokat alaposan átrendező eredmény után, úgy látom, nem kevésbé izgalmas hónapokra számíthatunk, a belpolitikai történéseket pedig továbbra is érdemesnek tartom arra, hogy eggyel tágabb kontextusban, a 2026-os parlamenti választás szempontjából elemezzem. Ne legyen ugyanis senkinek kétsége, a politikai szereplők szeme előtt már most 2026 lebeg, és a politikusokkal és politikai háttéremberekkel folytatott mostani beszélgetéseimnek csak a kisebbik része szól a június 9-i eredmények értékeléséről, nagyrészt már a 2026-os mozgástérről, lehetőségekről, feladatokról, nehézségekről gondolkodik mindenki.
Ezért a heti elemzések fő fókusza mostantól elsősorban 2026 lesz, a következő hetekben pedig végigmegyek az egyes politikai szereplők stratégiai dilemmáin - elsőként most a politikába frissen berobbant Magyar Péter és a Tisza szempontjából tekintünk előre. A belpolitika nem pihen, a heti hírlevelek tehát továbbra is érkeznek, köszönöm mindenkinek, hogy feliratkozott, emellett kérlek, küldd tovább, és ajánld ismerőseidnek az elemzéseket, ha hasznosnak tartod. És fejlesztési terveim is vannak, ehhez nagy segítség, ha beállítod a havi 7 eurós támogatást, és még nagyobbat merek álmodni, ha az éves támogatást állítod be. Köszönöm előre is, most pedig következzen az eheti elemzés.
Új nadrág vagy a régi? Magyar Péter a héten megszavaztatta a követőit, hogy melyik nadrágja a jobb viselet. “Szoros lett az eredmény (is)” - jelentette be Magyar viccelődve 24 órával később a döntést. Mivel az Instagramon az új nadrág, a Facebook-követői körében pedig a régi nyert, a kollektív bölcsesség ezúttal nem vezetett eredményre. A nadrágról szó szavazás azonban jól előrejelzi, hogy Magyar a választások után is folytatni fogja az intenzív közösségi médiás tevékenységét, és újfajta, a magyar belpolitikában eddig nem látott módon fog kommunikálni a szimpatizánsaival (mondhatjuk már, szavazóival).
A nadrágos szavazásnál volt azonban fontosabb közösségi voksolás is, amely messze nem trollkodás volt: Magyar a szimpatizánsaira bízta, hogy a korábbi ígéretét megváltoztatva beüljön-e az Európai Parlamentbe. A nem kissé irányított voksoláson Magyar megkapta a felhatalmazást, hogy EP-képviselő legyen - és ez az eset rögtön rávilágított arra, hogy a majdnem 30 százalékos választási szereplés után rögtön milyen dilemmákkal, stratégiailag is fontos feladatokkal kell Magyarnak szembenéznie. Hogyan kezelje a megszerzett pozíciókat? Milyen mélyen lehet a rendszer részese? Hogyan kezdjen neki a pártépítésnek? Kikkel? Miből? Mely politikai szereplőkkel működhet együtt a továbbiakban? És eközben ráadásul hogyan kell változtatnia az életvitelén, hogy elkerüljön mindenféle összetűzést a pesti éjszakában? Ezeket a stratégiai dilemmákat nézzük most végig Magyar Péter szempontjából - természetesen öt pontban.
1. Milyen mélyen? - A rendszerbe lépés dilemmája
“Nincs ambícióm arra, hogy európai parlamenti képviselő legyek, én 2026-ig, az országgyűlési választásokig itthon szeretnék dolgozni, hogy visszavegyük a hazánkat” - ez egy áprilisi, Blikknek adott nyilatkozat Magyar Pétertől, aki ezután is számos alkalommal megismételte: nem megy Brüsszelbe, nem veszi fel az EP-mandátumát. A Mandiner ehhez még előtúrt egy korábbi chatelést is, ahol Magyar az EP-képviselőséget “a világ legnagyobb kamuállásának” nevezte havi 20 ezer euróért.
Ehhez képest ezen a héten Magyar Brüsszelbe utazott, és brüsszeli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy mégis EP-képviselő lesz. A bejelentést megelőzte egy szavazás, ahol felhatalmazást kért a követőitől erre a radikális váltásra. A szavazást azért neveztem előbb nem kissé irányítottnak, mert Magyar egyértelműen úgy kommunikált a követők felé, hogy nem is titkolta, hogy a beülés mellett döntene: nyolc érvet sorolt fel a mandátum felvétele mellett, ellene pedig egyet, amelyről leírta, miért nem ellenérv. Később a sajtótájékoztatóján “fideszes trolloknak” nevezte azokat, akik arra szavaztak, hogy ne üljön be - kétséget sem hagyva afelől, mit tartott helyes döntésnek.
A szavazás természetesen egy jól megválasztott politikai eszköz volt arra, hogy a korábbi ígéretét felülírhassa, és a követőit láthatóan megnyugtatta ez a módszer. Így a valódi kérdés az: a 2026-os választás szempontjából jól döntött-e Magyar, hogy az EP-képviselőséget választotta. Stratégiai szinten ugyanis az a dilemma, hogy mit nyer és mit veszít a 2026-os kampányban ezzel a lépéssel. Nézzük, mit nyer - ezek közül többet ő is felsorolt:
Egy biztos állást, biztos jövedelmet, vagyis nincs kiszolgáltatva senkinek a kampányban anyagilag. (A vagyonnyilatkozatát, bár ígérte korábban a nyilvánosságra hozatalát, még nem láttuk, így nem tudjuk a pontos jövedelmi helyzetét.)
Közjogi pozíciója lett, amely a magyar parlamentben is megszólalási lehetőséget biztosít számára. A választási kampányban ráadásul növeli a kormányzóképesség kompetenciáját a választók szemében, ha van már valamilyen pozíciója.
Nemzetközi kapcsolatokat könnyebb építeni, pláne ha bizottsági elnökséget is kap az EP-ben. Magyarnak ráadásul sikerült elérnie, ami Orbán Viktornak évek óta problémát okoz, egy nagy európai pártcsalád részese lett. Magyar így könnyebben tud európai elnökök és miniszterelnökök közelébe jutni.
És hogy a bennem szunnyadó jogász is előjöjjön: nem mellékes, hogy mentelmi jogot is biztosít neki az EP-képviselőség - ami akkor jön jól, ha bármilyen ügy miatt jogilag szeretnék őt kikezdeni.
És mit veszíthet?
Időt és energiát biztosan, hiszen a hónap nagyjából harmadát Brüsszelben és Strasbourg-ban kell töltenie, miközben itthon elég sok jelöltkiválasztási és szervezetépítési feladat hárul rá (erről majd a 3. pontban bővebben).
A pozíció azzal jár, hogy minden napirenden lévő ügyben döntenie és szavaznia kell: saját kezűleg gombot kell nyomnia akár Ursula von der Leyen EB-elnöki posztjáról, akár a háborús döntésekről, a migrációról vagy bármilyen más ügyről van szó. Ha egy Tisza-képviselő szavaz “belpolitikailag károsan”, Magyarnak mindig megvan az esélye az utólagos kármentésre, és azt mondania, hogy ő nem így szavazott volna. Az is önmagában egy veszélyforrás persze, hogy nem ismerjük egyelőre a többi tiszás EP-képviselő politikai gondolkodását, és hogy mindenki egységesen úgy szavaz-e, ahogy Magyar kéri.
Bárhogy is szavaz, az Európai Néppárt képviselőjeként a következő években egy kampányban ellene fordítható minden olyan döntés, amelyet a Néppárt vagy annak egy pártja képvisel. Kérhet persze felmentést, máshogy is szavazhat, szembemehet a néppárti fősodorral, ezzel viszont ugyanabban a csapdában találhatja magát, mint a Fidesz a néppárti végnapjaiban: hogy gondot okoz belpolitikailag az európai néppárti politika.
Orbán Balázs egy kommentben már utalt is arra, hogy “végignézzük, ahogy bemasírozol a Néppárt háború-, migráció- és genderpárti vonalába”. Mivel Magyar a héten közös fotókat posztolt Manfred Weberrel és Daniel Caspary CDU-s delegációvezetővel, maga gyártotta le a vizuális segédeszközt ahhoz, hogy a Fidesz a fejére tudja olvasni a Néppárt vagy a német CDU bármilyen döntését a 2026-os kampányban.
Magyar fő üzenete a mostani kampányban az volt, hogy lebontja a rendszert, és hogy nem egyszerűen a kormányváltásért küzd, hanem a teljes politikai berendezkedés megváltoztatását ígéri “lépésről lépésre”. Magyart azért szeretik a követői, mert nem nyugszik bele a fennálló viszonyokba, azt is díjazzák, ha kisétál az ATV stúdiójából, amikor méltatlannak érzi a helyzetet.
Nyilvánvalóan 2026-ra is ezt a rendszerbontást helyezte kilátásba. Ehhez képest dilemma, hogy mennyit árt ennek az üzenetnek és stratégiának, ha most részese lesz egy olyan rendszernek (a brüsszeli politika), amely elég vastagon szimbolizálja a status quót. A következő időszak eldönti, hogy a mérleg melyik serpenyője a nehezebb, és megérte-e felvenni a mandátumot. Magyar láthatóan maga is érzi ezt a dilemmát, így hagyott egy kibúvót magának: fél év múlva újra megszavaztatja a követőit, hogy maradjon-e EP-képviselő.
2. Kikkel együttműködve? - A szövetségi politika dilemmája
A jelenlegi választási rendszer - amelyet persze a Fidesz-KDNP-s kétharmad bármikor átírhat - egyértelműen kikényszeríti a két nagy tömb létrejöttét. Vagyis csak úgy lehet legyőzni a Fideszt, ha közel hasonló méretű párt vagy tömörülés hívja ki. Az ellenzék 2022-es válasza az összefogás volt az ismert eredménnyel, Magyar Péter pedig 2026-ra azt a választ adja: egy az egyben, mindenféle összefogás nélkül áll ki a Fidesz ellen. (A Fidesz és a régi ellenzék stratégiai dilemmáiról a későbbi hírlevelekben írok.)
Ebből a stratégiából az következik, hogy dominálnia kell az ellenzéki oldalt, és a közel 30 százalékos EP-eredmény a DK 8 százalékával, illetve a többi párt ennél is kisebb eredményével nagy lökést adott ennek a tervnek a megvalósításához. Magyar sikeréhez nagy részben hozzájárult eddig az a kristálytiszta politika, hogy mindenfajta együttműködést és összefogást elutasít a régi pártokkal és politikusokkal, és következetesen képviselte a “se Orbán, se Gyurcsány” stratégiát még a főpolgármester-választáson is, amikor minden más érdeket és szavazói nyomást félretéve érvénytelen szavazatra biztatott mindenkit.
A tiszta stratégiába egy tényező hamarosan, már októberben belerondít: megalakul a fővárosi közgyűlés, ahol a Tiszának 10 képviselője van. Ez a szám arra nem elég, hogy a Tisza önálló utat járjon és egyedül döntsön el ügyeket (17 fő kell a többséghez), arra viszont nagyon is elég, hogy minden döntésnél megkerülhetetlen legyen a Tisza. És ez a látszólag ideális fővárosi pozíció könnyen kellemetlenné válhat Magyar számára országos, 2026-os szempontból. Pár következtetés ehhez, miért kell Magyar Péternek ügyesen lavíroznia:
Karácsony Gergely egy hajszállal nyerte meg a választást, a közgyűlésben azonban nehéz helyzetbe került. A mögötte álló DK-MSZP-Párbeszédnek vele együtt 7 mandátuma van, az elvileg számára becserkészhető Kutyapártnak 3. Szüksége van tehát még 7 mandátumra a döntések elfogadásához, például rögtön az első ülésen a főpolgármester-helyettesek megválasztásához. Az LMP-nek 3 mandátuma van, de a Vitézy Dáviddal elmérgesedett helyzet miatt ezekre aligha számíthat (Vitézy Dávidnak nem érdeke sem pozíciót vállalni, sem segíteni Karácsonynak). Vagyis Karácsonynak szüksége lesz a Fidesz vagy a Tisza szavazataira.
A Városháza ügyeiben jártas forrásaim arra számítanak, hogy Karácsony elkezd leválni Gyurcsányról, és közeledni a Tiszához, és inkább velük összefogni Budapest fejlődése érdekében. Mivel a tiszások többsége is Karácsonyra szavazott Budapesten, szavazói ellenvetés aligha lesz. A Tiszához való közeledésre Karácsony is tett már utalást, és ezt a stratégiát ki is írta a hirtelen Karácsony dolgozószobájába toppanó Demszky Gábor volt főpolgármester is a minap.
A fideszes forrásaim mosolyogva jelezték előre, hogy a Fidesz számára azért kényelemes a helyzet, mert a Szentkirályi-frakció lesz a legkövetkezetesebb, legkérlelhetetlenebb ellenfele és ellenzéke Karácsonynak, és ezzel párhuzamosan a Fidesz megpróbálja a Tiszát Karácsony karjaiba terelni. Ha egy tiszás is megszavazza Karácsony előterjesztéseit, a 2026-os kampányra meg tudja a Fidesz építeni “a Tisza = Karácsony = Gyurcsány” narratívát.
Nem ismerjük egyelőre a Tisza 10 fővárosi képviselőjét - és az sem dőlt el, hogy Magyar Péter ide (is) beül-e képviselőként. Magyar Péternek arra is figyelnie kell, hogy a 10 tiszás egységesen képviselje a közös álláspontot, mert a szétszavazás, kiszavazás nyilvánvalóan politikailag és kommunikációsan is gyengítené.
Rögtön az első ülésen például a tiszásoknak is dönteniük kell arról, kiket szavaznak meg főpolgármester-helyetteseknek. Ha a Tisza vállal főpolgármester-helyettesi pozíciót, rögön oldalt is választ. Karácsony, úgy tudom, ragaszkodik Kiss Ambrushoz, aki viszont aligha lesz elfogadható a Tiszának. Tüttő Kata szintúgy. Megoldás lehet a kutyapárti Nagy Dávid, ha vállal a Kutyapárt főpolgármester-helyettesi posztot.
Ha a Tisza semmiben nem működik együtt Karácsonnyal, és a Fidesszel szavaz, akkor a budapesti szavazói rosszallását fogja kivívni, pláne, ha emiatt a közgyűlés feloszlatására és új választásra kerül sor.
A Tiszának ez a probléma folyamatosan adott lesz: minden egyes közgyűlési ülésen döntenie kell, mit szavaznak meg Karácsonynak és mit nem - és mi az, ami támadási felületet jelent 2026-ra.
3. Kikkel közösen és miből? - A jelöltek kiválasztásának és a szervezet építésének dilemmája
Magyar az EP-választások után posztolt egy közös fotót a tiszás EP-képviselőkkel a “Mert kell egy csapat!” megjegyzést hozzáfűzve. A fotón szereplők közül a politikában tájékozottak is csak egy-két embert ismerhetnek fel, ami rávilágít Magyar egyik legfőbb, 2026 szempontjából kulcsfontosságú feladatára: muszáj pártot szerveznie, szervezetet építenie, csapatot összeállítania, új tiszás arcokat bemutatnia és felépítenie.
Ezzel maga is tisztában van, éppen ezért okozott némi meglepetést a Tisza szimpatizánsi körében, hogy az elmúlt napok a brüsszeli politikával teltek. Ez a feladat ugyanis hatalmas, és tele van stratégiai dilemákkal, amelyeket mielőbb el kell döntenie.
Milyen forrásból fog működni a párt, hogyan fizeti az embereket és a kampányt?
Már a kampány alatt is sok kérdőjel volt, ki és miből finanszírozza a tüntetéseket, az országjárást és a Tisza-csapat mindennapi működését. A kormányközeli média összességében félmilliárd forintra rúgó költséget becsült, Magyar Péter ennél kisebb tételekről és sok-sok szimpatizánsi mikoradományról beszélt. Bár konkrét összeget csak a Kossuth téri rendezvényről árult el: ezt 30 millió forintnak mondta. Korábban a Forbes közölt egy hosszabb összeállítást arról, milyen költségekkel kell számolnia egy új formációnak (Feneketlen zsebek, mennyibe kerül egy politikai párt beindítása?), és kétségtelenül, a pártépítésnél és a 2026-os kampányra való készülésnél egyre több pénzre lesz szüksége Magyarnak. Több pletykát is terjesztenek Magyar finanszírozójáról (nyugati pénzemberektől kezdve befolyásos fideszes politikus titkos támogatásán át magyar bankvezér pénztárcájáig), erről jelenleg kevés biztos információt tudunk, és bátran fogadhatunk arra, hogy a nemrég felállított Szuvereintásvédelmi Hivatal mindenkinél alaposabban ráugrik majd erre a témára.
A Tisza ugyanakkor, érzékelve ezt a problémát, elindította a “rendszerváltó tagság” intézményét, amely lényegében egy támogatásgyűjtő kampány. 50 ezer olyan mikroadományozót keres a párt, aki hajlandó 3-5-10 ezer forinttal támogatni a Tiszát. A honlap szerint jelenleg 14 250 körüli támogató van, ami már most alsó hangon havi több 10 milliós bevétel. A dolog veszélye, hogy ez a pénzcsap nyilván csak addig folyik, ameddig megvan az emberek lelkesedése.
Kik léphetnek be a pártba és kik nem?
Magyar korábban jelezte, hogy a választás után megnyitják a pártot a belépni kívánó emberek előtt. Itt az a stratégiai kérdés, milyen feltételekkel, milyen ügymenetben, kiknek az ajánlására lehet valaki párttag. Magyar stratégiája szempontjából kulcskérdés az is, hogy kiket zár el a lehetőségtől, ugyanis többször kijelentette, hogy a régi ellenzékkel és annak képviselőivel nem kíván együttműködni. Vonatkozik ez az egyszerű párttagokra? Olyan nem lehet tiszás, aki valaha MSZP- vagy Jobbik-tag volt? Vagy csak jelölt vagy tisztségviselő nem lehet? Mi a helyzet azokkal, akik valamilyen módon segítettek egy régebbi pártot? Magyarnak nagyon világos határt kell húznia, ami azért nehéz, mert Magyarországon nincs három politizáló elit (az elmúlt évek tapasztalatai alapján kettő is alig), és nem terem a bokorban egy teljesen új politikai osztály.
Hogyan épül fel a szervezet, kik lesznek a vezetői?
A következő stratégiai kérdés, hogy a párttagság hogyan választja meg a vezetőit helyi szinten, és hogyan áll például össze a párt elnöksége. A választókat nyilvánvalóan kevéssé érdekli egy párt alapszabálya, belső működése, de ezek a vezetők fogják képviselni a Tiszát és Magyar Pétert, akinek majd felelősséget kell vállalnia ezeknek az embereknek a döntéseiért, megszólalásaiért. A kampányt Magyar jórészt inkognitóban lévő emberekkel csinálta végig, 2026-ban már nem lesz meg ez a lehetősége. Magyar az oldalán röviden, általánosságban annyit írt erről, hogy “zajlik a Tisza Párt operatív szervezetének átalakítása, bővítése, hogy mielőbb készen álljon a párt a sok ezer belépni kívánó szimpatizáns fogadására. Amint elfogadásra és bejegyzésre kerül az új alapszabály, nyilvánosságra hozzuk a belépés feltételeit.” Magyar ifjúsági szervezetet és - ahogy egy nagy néppárthoz illik - különböző platformokat is ígért.
Kik lesznek a Tisza jelöltjei a 106 választókerületben?
Kulcskérdés, hogy mind a 106 választókerületben minél előbb megtalálja Magyar azt a jelöltet, akit a választók ismernek, és elhiszik róla, hogy egy az egyben le tudja győzni a Fidesz jelöltjét. Ez főleg azokban a választókerületekben lesz nehéz, ahol a régi ellenzéknek már jól bejáratott és megválasztott képviselője van. Tud-e a Tisza Pesterzsébeten olyan jelöltet állítani, aki esélyesebb, mint Hiller István? Angyalföldön Hiszékeny Dezsőnél, Pestszentlőrincen Kunhalmi Ágnesnél, Óbudán Szabó Tímeánál, Szegeden Szabó Sándornál kellene esélyesebbet találnia és felépítenie. (Ha őket támogatja a Tisza, akkor az már összefogás a régi ellenzékkel.) A dilemma azért adott, mert ha az EP-szavazatokat a parlamenti választásokra vetítjük, akkor látható, hogy a Tisza 9 választókerületben legyőzte volna a Fideszt - erről Mikecz Dánielnek volt egy kiváló elemzése a 24.hu-n (Kilenc választókerületben győzte le a Tisza Párt a Fideszt), és ezek egy kivétellel (Nyíregyháza) azok a budapesti körzetek, ahol az ellenzék 2022-ben is győzött.
A Magyar előtt álló feladat nagyságát jelzi, hogy ha végig akarja járni a 106 választókerületet, ahol a helyi viszonyokkal és a szóba jöhető jelöltekkel ismerkedik pár napon keresztül, könnyen kiszámolható, hogy ez egy éves folyamat (és még ott vannak, ugye, a brüsszeli feladatok is).
További dilemma, hogy ezeket a jelölteket mikor mutassa be a nyilvánosságnak: ha túl hamar, akkor a politikai ellenfelek kikezdhetik, “levadászhatják”, ha túl későn, helyben alacsony lesz az ismertségük.
4. Mit pontosan? - A politikai tartalom dilemmája
Egy párt programja olyan, mint a liszt a tortasütésnél: nem látványos, önmagában senki nem kóstolgatja, de sok múlik a minőségén és elengedhetetlen kellék a végeredményhez. A Fideszt sokszor gúnyolták az ellenfelei, hogy egy-egy választás előtt nem tett közzé írott dokumentumokat a programjáról, vagy hogy Orbán Viktor annyival intézte el, hogy “folytatjuk” - miközben a Fidesz által kínált politikai program és tartalom még az ellenzéki szavazók számára is könnyen beazonosítható és egyértelmű - legyen szó migrációról, ideológiai álláspontokról vagy éppen a szociális juttatásokról.
Magyar Péter azzal kampányolt, hogy lebontja a NER-t, amelynek a Fidesz mellett a régi ellenzéket is részének tekinti. Szakpolitikai kérdésekben többségében egy kormánypárti és ellenzéki álláspontokból kavart turmixot láthattunk tőle (szándékosan). Például egyszerre híve a szuverén államok Európájának, de csatlakozna az európai ügyészséghez. Az előtte álló stratégiai dilemma, hogy a programalkotást mikor mennyire pörgeti fel, illetve hogy milyen szakpolitikai kérdésekbe megy bele egyáltalán. Hogy milyen témákat válasszon ki, amelyekről karakteres, jól azonosítható lesz az álláspontja - korábban az egészségügyet és az oktatást nevezte kiemelt témáknak. De nem elég a karakteres álláspont, olyan üzeneteknek kell kikristályosodnia, amelyek egy választási kampányban is használhatóak (tehát konkrét ígéreteket tartalmaznak).
Magyar a programalkotásról a választás után is csak általánosságban beszélt, most hétvégén annyit írt, hogy “felállításra kerültek a szakmai munkacsoportok, amelyek feladata a polgárokkal kötendő társadalmi szerződés (szakmai program) elkészítése lesz.” A programalkotást nehezíti, hogy eközben lesz két fórum, ahol a képviselői folyamatosan szavaznak (EP és fővárosi közgyűlés), így a közvélemény folyamatosan ellenőrizheti, hogy a konkrét szavazások mennyire vannak összhangban a Tisza párt ígéreteivel. Vagyis a tortás hasonlatot folytatva: úgy kell lesütni a tortát, hogy közben rögtön mindenki kóstolgatja, mielőtt elkészül teljesen.
5. Miről kell lemondani? - A mindennapi életvitel dilemmája
Péntek délután söpört végig a médián, hogy Magyar Péter hajnalban dulakodásba keveredett a budapesti Ötkert szórakozóhelyen, ahonnan a biztonsági őrök vezették ki. Magyar szerint fideszes provokátor tehet az egész balhéról, de bevallotta, hogy a végén tényleg ő kapta ki a kezéből a telefont - az egész balhé miatt elnézést kért. A rendőrség mindenesetre garázdaság és rongálás miatt nyomoz az ügyben.
Az esetet azért hoztam fel, mert rávilágít Magyar Péter egyik újabb, eddig kevésbé taglalt dilemmájára: egy 30 százalékos párt vezetőjeként mit engedhet meg a mindennapokban és mit nem. Politikai szempontból is végig kell gondolnia egy olyan posztot is, hogy például szelfizhet-e egy tűzpiros BMW-vel, és akadhat-e olyan választói csoport, akinek visszatetsző, ha a luxusautóval pózol (ami feltehetően az övé).
Magyar a kampányt arra építette, hogy a magtárba zárkózó Orbán Viktorral ellentétben ő bátran kitárulkozott és az emberek közé ment nyugodtan. Magyar politikusi imázsába belefér az is, hogy olyan - fiatalok által látogatott - szórakozóhelyekre jár, ahol kormánytagot aligha tudunk elképzelni egy laza péntek estén. De szembe kell néznie azzal, és erre a kommentelői is most figyelmeztették rá, hogy egy 30 százalékos párt vezetőjeként, aki 1,3 millió embert képvisel, nem engedheti el magát.
Magyarnak számolnia kell azzal, hogy mindenhol felismerik, és bizony megvan a valószínűsége, hogy valahol nem örömmel fogadják, vagy belé szállnak. Ezeket a konfliktusokat azért nem intézheti hétköznapi emberként, mert mostantól minden tette nagy nyilvánosságot kap (az ilyen balhék még inkább), és minden választó azon a szemüvegen át ítéli meg a viselkedését magánemberként is, hogy 2026-ban vajon Orbán Viktor helyébe tud-e lépni.
„Tud-e a Tisza Pesterzsébeten olyan jelöltet állítani, aki esélyesebb, mint Hiller István?” hát, elég szomorú lenne, ha nem tudna. Hiller a 2010 előtti rend egyik szimbóluma
A 10 tiszás közül az egyikről a Fővárosi Közgyűlésben ordít, hogy Vitézy trójai falova, a többiek közt is lehetnek meglepetések. Egyébként Magyar határozottan jobban járt volna Vitézy főpolgármesterségével, csak ezt nem kommunikálhatta, mert azzal összefideszezte volna magát.