Magyar Péter egy évének öt újdonsága

Új politikai sztorit indított el, amellyel az új iránti igényeket akarja kielégíteni. És közben a pártstruktúrát is át akarja alakítani. Magyar Péter sűrű egy évének elemzése.

Támogasd, hogy továbbra is független elemzőként dolgozhassak! A heti hírlevelekért, elemzésekért csak Öntől, tőled fogadok el pénzt, az Ötpontban podcast is kizárólag az általatok küldött támogatásokból tud elkészülni. Addig tudok így, szabadon, mindenkitől függetlenül dolgozni, ameddig támogatjátok. Köszönöm, ha havi 7 euróval (sajnos ez most már több, mint 2800 forint) vagy évi 70 euróval te is hozzájárulsz, hogy továbbra is mindenkitől függetlenül dolgozhassak. Kérlek, hogy ha feliratkozol, állítsd be a havi, éves vagy alapítói támogatást. Ha pedig már feliratkoztál, akkor az "Upgrade to paid" gombra kattintva tudod ezt megtenni.

“Ma egy éve tettem közzé a posztomat, amivel minden elkezdődött. Azóta már több millióan írjuk közösen az új Magyarország történetét.” (Magyar Péter, 2025. február 10.)

Magyar Péter egy évvel ezelőtt, február 10-én posztolt arról, hogy lemond minden pozíciójáról, és kilép a NER-ből, majd másnap Varga Judit volt férjeként beült a Partizán stúdiójába, hogy a pártalapítási szándékát viccnek nevezve, elsősorban Rogán Antalt és Tiborcz Istvánt támadva az ellenzéki szavazóknak üzenjen.

Ezen a héten, egy évvel később Magyar Péter a legnagyobb ellenzéki párt elnökeként ismét beült a Partizán stúdiójába, hogy a miniszterelnöki terveit lebegtetve, és ezúttal már elsősorban Orbán Viktort és a teljes rendszert támadva, immár milliós táborral a háta mögött minden szavazónak üzenjen.

Nem kifejezés, hogy Magyar Péter pozíciója alapvetően megváltozott egy év alatt. Aki a Partizán-interjútól azt várta, hogy az egy évvel ezelőtti helyzethez hasonlóan Gulyás Márton a Fidesz belső dolgai iránt fog kíváncsiskodni, Magyar Péter pedig az ellenzéki szavazók füleinek kedves fordulatokat fog szajkózni, nagyot csalódhatott.

Gulyás Márton ezúttal már egy láthatóan miniszterelnöki posztra készülő pártvezető különböző politikai és szakpolitikai kérdésekben vallott álláspontját firtatta, Magyar Péter pedig arra koncentrált, hogy ne idegenítsen el magától egyetlen szavazót sem, és vidéki, bizonytalan szavazókat is megpróbáljon meggyőzni. (A Facebookon írtam gyorselemzést magáról az interjúról, illetve a még ennél is izgalmasabb utóéletéről, kövesd be a Facebook-oldalamat is!).

Magyar egy évvel a megjelenése után már teljesen más pozícióban, más felelősséggel beszél, és a politikai szintlépés látványos bizonyítéka, hogy most szombaton egy több ezer fős pártrendezvényen tudott évértékelőt tartani. Az évértékelőről és a Tisza-rendezvényről írt gyorselemzésemet itt olvashatod, azt gyűjtöttem össze, mi volt Magyar legfőbb célja ezzel a rendezvénnyel, és minek örülhet. Aki pedig szóban is szeret elemzéseket hallgatni: a Partizán élő adásában beszélgettünk Gulyás Mártonnal és Magyari Péterrel. Itt lehet visszanézni a teljes adást.

Ebben az elemzésben viszont nem ennek a hétnek a történéseit, hanem az elmúlt egy évet vizsgálom abból a szempontból, hogy Magyar Péter és az általa kialakított jelenség milyen dimenziókban hozott alapvető változást a magyar belpolitikába. Azokat a módszereket keresem és elemzem, amelyeket Magyar Péter másként alkalmazott, mint korábban a régi ellenzék, és amelyek a sok-sok éve kormányzó Fideszt is zavarba hozták. (Az elmúlt év elemzése a Fidesz szempontjából egy későbbi hírlevél tárgya lesz.) Ezeket a változásokat azért érdemes megnézni és pontosabb ismerni, mert így tudunk jobban gondolkodni azon, hogy mi történik, ha elmúlik az újdonság varázsa. Ezen az öt ponton megyünk végig:

1. Új pártstruktúra kialakítása

2. Az új igények kielégítése

3. Új sztori építése

4. Új politikai kommunikáció bevetése

5. Új szervezet építése, új módon

1. Új pártstruktúra kialakítása

“A TISZA arra kér felhatalmazást a magyar emberektől, hogy szemtől szembe, egy az egyben hívhassa ki egy mindent eldöntő küzdelemben Orbán Viktort és a Nemzeti Együttbűnözés Rendszerét.” (2025. február 2.)

Magyar Péter már az elejétől fogva tudta: ahhoz, hogy a Fidesz leváltása reális legyen, a választási rendszer logikájának megfelelően egy egységes, nagy szavazói tömböt kell létrehoznia. Ami azt jelenti, hogy meg kell változtatnia az aktuális pártstruktúrát.

Az ellenzék az elmúlt 15 évben többféle konstrukcióban állt ki a Fidesz ellen. 2014-ben a baloldali pártok ugyan összefogtak, de külön indult az akkor még radikális szavazókra hajtó és erős középpártnak számító Jobbik, illetve a középutasokra koncentráló LMP. 2018-ban a választókerületekben volt egyfajta koordináció, de az egyes pártok külön listákon indultak. 2022-ben megvalósult ugyan a legnagyobb ellenzéki pártok közös listája, de az eltérő pártérdekek ellehetetlenítették a közös kampányt és politizálást. Mindegyik konstrukció vége ugyanaz lett: a Fidesz-KDNP kétharmada.

Holott az a felismerés már régen megvolt az ellenzéki oldalon, hogy az ellenzék addig nem tudja legyőzni a Fideszt, ameddig egyre több és kisebb pártok sorakoznak fel a kormányzó párttal szemben. Gyurcsány Ferenc egy 2014. augusztusi írásában, az akkor még létező Népszabadságban (Angyalok és ördögök?) teljesen egyértelműen írt arról, hogy milyen konstrukció szükséges a Fidesz ellen: “az optimális végcél világos: egységes Demokrata Pártot kellene létrehoznunk.”

Vagyis Gyurcsány már ekkor felvázolta az ellenzéknek kedvező pártstruktúrát, és a DK stratégiája ennek megvalósítását célozta. Gyurcsány pontosan tudta, hogy csak akkor lehet legyőzni Orbánt, ha egyetlen erős ellenzéki párt áll ki a Fidesszel szemben, éppen ezért volt érdeke évekig a többi kisebb párt legyőzése, eljelentéktelenítése, beolvasztása, megszűnése.

Csakhogy jött Magyar Péter, aki egy csapásra semmissé tette ezt a DK-s stratégiát: Magyar ugyanis a Tisza létrehozásával elkezdte azt megvalósítani, de közben kiütve a DK-t a fő ellenzéki párt pozíciójából. A kívánt pártstruktúrába, a kétpártrendszerbe pedig nem fér bele egyetlen másik párt sem, Magyar ezért zárkózik el következetesen mindenféle ellenzéki összefogástól. (Részletesebben írtam erről ebben az elemzésemben: Politikai öngyilkosság, ha Magyar Péter bárkivel összeáll a régi ellenzékből).

Az utóbbi hónapok közvélemény-kutatásai szerint Magyar jó úton van, hogy megvalósítsa ezt a stratégiát: jelenleg ugyanis minden adatsor azt mutatja, hogy két nagy párt, a Fidesz és a Tisza harcol a kormányzásért, mindenki más a bejutási küszöb körül küzd a politikai túlélésért. Ezek a 2025-ös kutatási adatok, az idén egyelőre csak három adatsort hoztak nyilvánosságra.

Figyelemre méltó politikatörténeti párhuzam, hogy a kilencvenes években a Fidesz vágott neki hasonló ambíciókkal a kormányra kerülésnek. Orbán Viktor pontosan tudta, hogy csak úgy tudja legyőzni a baloldali monstrum MSZP-t, ha a jobboldalból is egyetlen, egységes pártot kovácsol. Ebből lett aztán a kétezres években az “egy a tábor, egy a zászló” jelmondat, amellyel Orbánék azt üzenték a választóknak, hogy a jobboldali győzelem érdekében a Fideszhez kell csatlakozniuk, a Fideszt kell támogatniuk. A Fidesz pár év alatt magába is olvasztotta (KDNP, FKGP), vagy politikailag kivégezte (MIÉP, MDF) az összes többi jobboldali pártot a palettán.

Magyar Péter megjelenése és a Tisza berobbanása gyakorlatilag már most lenullázta a parlamenti ellenzéki pártok nagy részét (a DK mutat egyedül még életjeleket), de nagy kérdés, hogy ez a kialakulóban lévő pártstruktúra mennyire marad tartós. Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző központ igazgatója, aki a politikai történéseket rendre politikatörténeti kontextusban is elemzi, többször bővebben is kifejtette, hogy sosem volt klasszikus kétpártrendszer Magyarországon (tehát olyasmi, mint az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában), és ha 2026-tól ez megvalósul, “az originális áttörés lesz”.

2026 egyik fő kérdése az lesz, hogy a Tisza vagy a Fidesz veresége esetén megmarad-e ez a kétpárti struktúra, vagy a vesztes párt a csalódottságában darabokra hullik.

2. Az új igények kielégítése

“A magyar emberek többsége változást szeretne. Le akarja zárni azt a dicstelen két évtizedet, amely hazánkat a legszegényebb és legkorruptabb uniós országgá tette. Mi, magyarok millióival közösen fogjuk legyőzni ezt a rezsimet Orbán Viktorostúl és szatelit pártostúl és együtt vesszük vissza a hazánkat a korrupt és levitézlett hatalmi elittől.” (2025. Február 2.)

Magyar Péter egy évvel ezelőtt még rossz viccnek nevezte a Partizán stúdiójában, hogy pártot alapítana. Pár nappal később viszont azért változott meg a véleménye, mert az influenszerek Hősök terére összehívott tüntetése látványosan megmutatta, hogy egy elég nagy választói csoport változást szeretne, és új politikára, illetve politikai érdekképviseletre van igénye.

Miből adódik a változás iránti igény?

G. Fodor Gábor beszélt arról az Ötpontban podcastben, hogy a Fidesznek szerinte “nem Magyar Pétert kell legyőzni, hanem azokat a kihívásokat, amelyek akár egy hosszú kormányzásból, akár a világban tapasztalható dekonjunktúrából származnak.” A politológus arra utalt, hogy mivel a Fidesz immár 15. éve van hatalmon, elkerülhetetlen jelenség, hogy a választók egy része ráun a jelenlegi kormányra, és a változástól reméli a helyzete javulását. Erre rakódik rá a gazdasági visszaesés, és az emberek érzékelése arról, hogy nem jó irányba tartanak a gazdasági folyamatok. Így aztán erős választói érzület alakul ki, hogy egy új kormány jobban csinálná. Érdemes felidézni a 21 Kutatóközpontnak azt a tavaly októberi felmérését, amely arról szólt, hogy a választók szerint ki kormányozná jobban az országot, illetve ki tudná jobban kezelni a gazdaságot.

Mint látható, a megkérdezettek fele, sőt, szűk többsége úgy bízott jobban Magyar Péter kormányában, hogy a Tisza semmilyen gazdasági programot nem tett le az asztalra, és Magyar a most szombati rendezvényen sem mutatta be a fő gazdaságpolitikusát. Ez a fenti adatsor tehát azt mutatja, hogy az ország egyik felénél már tavaly kialakult a változás iránti igény, amelyet a régi ellenzéki pártok egyáltalán nem tudtak kiszolgálni.

2022-ben ugyanis az ellenzéki összefogás kétharmados veresége óriási csalódást és kiábrándulást okozott az ellenzéki szavazók körében. A bajt tetézte, hogy az ellenzéki pártok nem siettek szembenézni ezzel, a kibeszélés és a felelősségvállalás nem történt meg, a legtöbb pártban személyi változások sem voltak. Ha egyszerű hasonlattal szeretném szemléltetni a dolgot: az ellenzéki asztalnál pontosan ugyanazok ültek továbbra is, akik előtte több cikluson keresztül nem tudták még csak megszorítani sem a Fideszt. Márki-Zay Péter akkor követett el politikai hibát, amikor az ellenzéki szavazók elvárása ellenére helyet kért 2021-ben ennél az asztalnál (a híres hetedik frakció). Pedig az előválasztás eredménye már erősen azt sejtette, hogy az ellenzéki választó változást akar nemcsak a kormány-, hanem az ellenzéki oldalon is.

Magyar Péter ráérzett mindkét változás iránti igényre, és egyértelművé tette: ő nem helyet kér, hanem fel akarja borítani mindkét asztalt.

Magyar ezért tűzte ki célként, és folyamatosan kommunikálja is, hogy a teljes rendszert és a teljes elitet szeretné leváltani (erre mindjárt visszatérek a 3-as pontban). Magyar Péter azzal is szeretné az új iránti igényeket kiszolgálni, hogy másfajta kapcsolatot kezdett kialakítani a választókkal. A közösségi média már lehetővé teszi egy politikus számára a közvetlenebb kapcsolattartást, és Magyar lett az első magyar politikus, aki tudatosan politikai eszközként alkalmazta a közösségi médiát.

Az is az új iránti igény kielégítését szolgálta például, hogy pályázatot hirdetett az EP-képviselői helyekre (ebben közrejátszott persze az is, hogy nem volt mögötte szervezet és hadra fogható jelölt), és a választóit bevonva szavaztatta meg, ki hányadik legyen a listán, vagy például hogy felvegye-e vagy megtartsa-e az EP-mandátumát. Ez utóbbinál Magyar az érvelésével befolyásolta a szavazóit, de önmagában a szavaztatás jól jelzi azt, hogy Magyar nem a hagyományos, XX. századi módon közeledik a politikához.

3. Új sztori építése

“Orbán 18 év alatt eljutott Gyurcsányig… Miniszterelnök úr, önök 14 év alatt kétharmados felhatalmazás ide, uniós ezermilliárdok oda, az európai rangsorokban utolsó helyre taszították a szeretett hazánkat.” (2024. november 5.)

Magyar Péter egy évvel ezelőtt új politikai sztorit kezdett el építeni. A sztori lényege röviden összefoglalva: szerinte annyira romlott és korrupt az egész rendszer, a kormányt és a régi ellenzéket, a gazdasági és médiaelitet is beleértve, hogy teljes rendszerváltás szükséges. A rendszer romlottságára pedig az a legfőbb bizonyíték, hogy az állam nem működik, a kormány a legalapvetőbb közszolgáltatásokat sem tudja működtetni, és vészesen lemaradtunk az európai tagállamok mezőnyében.

Magyar teljes elmúlt éve úgy telt, hogy ezt a politikai sztorit építette, mesélte.

• Ezért viszonyul ellenségesen a politikai elithez. Egyszerre támadja Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet, egyszerre akar leszámolni a Fidesszel és a DK-val, amelyet többször “kék Fidesznek” nevezett. A sztorit folyamatosan meséli, a mostani évértékelőjén is elmondta, hogy “nincsen Orbán Gyurcsány nélkül” és fordítva - amit persze Gyurcsány Ferenc rögtön kikért magának.

• Ezért viszonyul ellenségesen az őt támadó, vagy legalábbis nem barátságos közéleti szereplőkhöz, értelmiségiekhez, újságírókhoz. Ezért hagyja faképnél Rónai Egont az ATV stúdiójában, ezért szól be élesen személyeskedve politikai elemzőknek vagy nemzetközi jogászoknak.

• Ezért beszél egyszerre bal- és jobboldaliakhoz, mert mindazoknak a szavazatára számít, akik egyetértenek vele abban, hogy az állam nem működik, ezért rendszerszintű változás kell. A Tisza nemcsak az egykori ellenzéki összefogás szavazóira hajt, a most szombati rendezvényén ezért szólaltak fel olyanok is, akik egykor a kormányoldal köreiből érkeztek: Kulcsár Krisztián volt MOB-elnök, illetve Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök számít a két legerősebb igazolásnak.

• Ezért beszél Magyar olyan témákról, amelyek a fenti sztorit erősítik. A kórházi hőmérőzés, az ózdi vonatozás, a miskolci gyermekotthon lepukkant vizesblokkja mind-mind segítik eljuttatni az üzenetét és az általa mesélt sztorit a választókhoz.

• És Magyar ezért nem foglalkozik különösebben olyan témákkal, amelyek nem illenek bele a sztorijába. A külpolitikai témákra például minimális figyelem hárul, Magyar Péter szinte kizárólag belpolitikai kérdéseket tematizál. (Erről érdemes meghallgatni a már említett Csizmadia Ervin elemzését a Szabad Európa podcastjében: A Fidesz a belpolitikát, az ellenzék a külpolitikát engedte el.)

Magyar Pétert az elmúlt egy évben a politikai elemzők többféle jelzővel illetik: Ruff Bálint szerint egy all in-ben lévő magyar Trumpként viselkedik; Török Gábor szerint Magyar a kalapács, amelynek az ellenzéki választók szemében az a feladata, hogy minél nagyobbat üssön Orbán Viktor fejére; Novák Zoltán (a Méltányosság projektigazgatója) szerint pedig Magyarban az ellenzékiek hóhért látnak, aki reményeik szerint kivégzi ezt a rendszert.

A megközelítésekben az a közös, hogy Magyarban az ellenzéki választó a sztori hősét és megvalósítóját látja, akivel azonosulni tud, akinek drukkol, és akitől napról napra, “lépésről lépésre, tégláról téglára” várja, hogy folytassa a történetet.

Magyart alighanem ez a sztorimesélés védte meg az elmúlt egy évben a politikai támadásoktól és lejáratásoktól, amelyekből jócskán kijutott neki. Magyarnak több olyan ügye is volt, amely más esetben politikai karrierek végét jelentené (a volt felesége lehallgatása; a volt felesége verbális bántalmazása; az ötkertes botrány és az arról készült videók; a volt barátnője hangfelvételeinek tartalma). Ezek a botrányok azonban eddig azért nem fogtak rajta, mert a rendszer felől érkező támadások őt erősítik, őt igazolják. Ez is a sztori része.

A következő időszak kérdése, hogy a sztori meddig és hogyan folytatódik, és bekövetkezik-e olyan esemény, amely elrontja a sztorit, vagyis megrengeti a választók hitét, és kiábrándulást okoz. Ha a sztori egyszer megreped, onnantól Magyarnak nehéz dolga lesz, mert a politikai támadásoktól nem védi meg a történet. A Fidesz éppen ezért dolgozik azon gőzerővel, hogyan tudná Magyar Péter politikai sztoriját hitelteleníteni és összetörni.

4. Új politikai kommunikáció bevetése

“Sprechen Sie Deutsch? Vagy a PORtugál jobban megy? Hev ö nájsz déj.” (2025. Január 29.)

Azt az idézetet emeltem ki Magyar Pétertől, amelyet az angol nyelvvel hadilábon álló Deutsch Tamásnak üzent. De az elmúlt egy évből számtalan kijelentést lehetne idézni Magyar Pétertől, amellyel a politikai ellenfeleinek vagy más, őt támadó közéleti szereplőnek nekirontott. De ez csak egy része, igaz, látványos része Magyar Péter újszerű politikai kommunikációjának.

Magyar Péter a Facebook-oldala segítségével robbant be a politikai nyilvánosságba, és a közösségi média elemi része maradt a kommunikációjának, sőt, a politikájának. Magyar Péter politikai innovációja (amelyet Donald Trumptól bárkinek lett volna módja ellesni), hogy a közösségi médiát nem egyszerűen marketingfelületként kezdte el használni, hanem fontos politikai eszköz számára.

• Magyar a Facebookon teszi a bejelentéseit, nem sajtótájékoztatókon, nem tévéstúdiókban vagy éppen konferenciákon. Magyar itt jelenti be, ha újévi beszédet tart, ha előrehozott választást követel, vagy ha levelet ír a köztársasági elnöknek.

• Itt és a Youtube-on közvetíti a Magyar Infót, amely a heti saját műsorává vált, és mindenféle újságírói közbevetés nélkül kommentálhatja az aktuális történéseket. Az országjárást vagy a Tisza rendezvényét is a saját csatornáin közvetíti, nincs szüksége semmilyen tévétársasággal szóló megállapodásra.

• Kommentekben reagál Lázár Jánosra, Deutsch Tamásra, Gulyás Gergelyre vagy Menczer Tamásra, és ezen a felületen, a nyilvánosságot is bevonva játssza le a politikai vitáit a fideszesekkel vagy Gyurcsány Ferenccel.

• Ha problémája van egy újság címadásával, vagy hiányosnak tartja egy cikk tartalmát, nem háttérben egyeztetve kér kiegészítést, hanem kommentben igazít helyre mindenkit.

• Ezen a felületen mutatja meg, milyen kórházakban hőmérőzik, itt élőzi a vonatozását vagy a gyermekotthonokban tett látogatását. Ezek az akciók attól is válnak politikai cselekvéssé, hogy ő közvetíti és keretezi ezeket. Ő közvetíti azt is, ha egy államtitkár áll le vele vitázni, Menczer Tamás fellépését is ő közvetítette.

A közösségi médiára épített politikai kommunikáció tette lehetővé számára, hogy Magyar akkor is képes legyen a napirend uralására, ha a hagyományos média ebben nem bizonyul partnernek (ezt sokszor számon is kéri a független médián). A napirendet azért érdemes uralni, mert egy párt vagy egy politikus mindig azt szeretné elérni, hogy a választók a számára kedves témákról beszéljenek és gondolkodjanak. A pártok a politikai vitákat félig már meg is nyerik azzal, ha a saját mondanivalójukat tudják tematizálni, és állandó reakcióra tudják kényszeríteni az ellenfelet. A Fidesz ezt már évtizedekkel ezelőtt felismerte.

Magyar Péter pontosan emiatt helyezett az elmúlt egy évben nagy hangsúlyt arra, hogy a Fidesz helyett ő tematizálja a közbeszédet, ő keretezze a történéseket. (Erről még ősszel írtam hosszabb elemzést: Magyar Péter öt varázsfegyvere, amellyel uralja a napirendet.) Ebből a nézőpontból az állandó Facebook-kommentelése nem egy öncélú tevékenység, hanem a politikai tematizáció egyik fontos eleme (persze számtalan olyan kommentje is van, amelyet semmilyen politikai cél nem indokol, itt a politikailag súlytalan szereplőknek való beszólásokra kell gondolni).

A következő egy év kérdése: meddig tudja Magyar Péter fenntartani ezt az érdeklődést önmaga és a Facebook-oldala iránt? Meddig tudja uralni a napirendet, és ezen a hőfokon tematizálni a közbeszédet? A Fidesz képes lesz-e hasonló intenzitással használni a közösségi médiát? Mi történik, ha elmúlik az újdonság varázsa, és a választók még újabb szereplőre vágynak? 2026 szempontjából ezek azért fontos kérdések, mert Magyar Péter politikai sorsát alapvetően meghatározza, hogy mekkora lesz az érdeklődés iránta a közösségi médiában.

5. Új szervezet építése, új módon

“Egy nap alatt 400 új rendszerváltó kártya előfizetőnk lett (köszönjük!), hamarosan elérjük a 25 ezres bűvös határt. És szintén ma, rekord számú (több, mint 30) TISZA Sziget alakult, több száz taggal.” (2025. február 12.)

Magyar Péter elmúlt egy évének és feltehetően a következő egy évének is ugyanaz a legnehezebb feladata: a szervezetépítés. Magyar már tavaly tavasszal felismerte, hogy az általa mesélt sztorinak megfelelően egyetlen már létező párttal sem köthet szövetséget, hanem egy új, saját szervezetet kell építeni a nulláról. És ezt érdemes nem a hagyományos politikai eszközökkel tennie.

Amikor kiderült, hogy az addig országos politikai tevékenységet nem folytató, gyakorlatilag nem létező Tisztelet és Szabadság pártjának színeiben fog indulni, Magyar egyik első bejelentése volt, hogy a nyár előtt biztosan nem fogja bővíteni a pártot, nem vesznek fel új párttagokat tömegével. A párt felduzzasztására azért nem is volt szüksége, mert a közösségi média segítségével enélkül is tudták mozgatni az aktivistákat, ráadásul az EP-kampánynál kevésbé számított, hogy az egyes választókerületekben hogy szervezik magukat a tiszások.

A választások után azonban meg kellett kezdeni a szervezetépítést, ugyanis a parlamenti választásoknál már mindenképp szükség lesz 106 egyéni jelöltre és ugyanennyi kampánycsapatra, amelyet csak akkor tud előállítani, ha így szervezi magát a párt. Tavaly júniusban még arról írt Magyar Péter, hogy az alapszabály elfogadása után készen áll a párt “a sok ezer belépni kívánó szimpatizáns” fogadására, aztán a terv megváltozott.

Jelenleg már nem a párttagságra, hanem a Tisza szigetekre helyezik a hangsúlyt, és úgy tudom, hogy a Tisza nem is készül a választásokig tömeges tagfelvételre. A választókerületi kampányokat a helyben működő Tisza szigetekkel bonyolítják, Magyar ezért pár nappal ezelőtt külön vezetőt nevezett ki a szigetek irányítására: azt a Farkas Dezsőt, aki tavaly tavasszal a Tisza operatív vezetője volt. Ő alighanem még a párt operatív vezetését ellátó egykori Decathlon-ügyvezető Pósfai Gábornál is lényegesebb és keservesebb munkát végez most.

Egy párt szervezeti felépítése a választók számára kevésbé izgalmas, és az elemzők számára is akkor válik vizsgálandóvá, ha a politikai döntésekre ható működési rendellenesség adódik. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy Magyar úgy döntött, hogy újfajta pártműködési modellt próbál ki: nem kér belépést a pártba a szimpatizánsoktól, a helyi politikai munkát a párthoz lazán kötődő szerveződésekre bízza (ezek a Tisza szigetek), a szakértői munkát külön munkacsoportok végzik, és párttagsági díj helyett támogatásokat kér (erről szól a rendszerváltó kártya). Magyar ősszel ezért már nem is párttagságról beszélt, hanem Tisza szigetes szervezőkkel fotózkodott.

A következő egy évben érdemes időnként ránéznünk, hogy működik ez a modell. Már csak azért is, mert így például olyan elemi dolgok is másként működnek, mint a jelöltté válás folyamata. A hagyományos pártokban a jelöltté válásnak van egy jól bejáratott folyamata, amelyet a pártban elfoglalt pozíció és a hierarchia határoz meg. A Fideszben például jellemzően a választókerületi elnökök válnak képviselő-jelöltté.

A Tiszában viszont más logika érvényesül: itt egy Tisza sziget vezetése (kapcsolattartónak hívják a vezetőt) nem jelent képviselőséget. Magyar ígérete szerint minden választókerületben több jelölt lesz, és közülük választják majd ki a tiszások a végső jelöltet. (Ebben az elemzésemben írtam erről hosszabban: Már nagyban készülnek a 106 egyéni csatára.) Mindez azért lényeges, mert egyelőre nem tudjuk, hogy a gyakorlatban milyen belső konfliktusokat, ellentéteket szül ez a rendszer, és hogyan tudja majd a Tisza vezetése kezelni a csalódott tiszásokat.

Mint az előző pontokból kiderült, Magyar Péter legalább öt ponton változást hozott a magyar belpolitikába. Ezeknek a változásoknak a hatására a Fidesz is új eszközöket kénytelen bevetni, és a következő egy év legfőbb kérdése, hogy a kormánypárt hogyan tud válaszolni erre a kialakult új helyzetre, és hová fejlődik a Magyar Péter átlal egy évvel ezelőtt elkezdett sztori.