Már arról beszélnek, hogy ebben a formában végük - a régi ellenzék válsága és dilemmái
Gyurcsány marad, és a túlélésért küzd. Az MSZP és a Momentum vezetőt keres, az LMP-nek és a Jobbiknak csoda kéne. Magyar Péter berobbanása rávilágított a régi ellenzék válságára. Elemzés öt pontban.
“Vége, nincs tovább, ez már itt a halál, de még mindannyiunknak jön pár éves haláltusa. Nem lesz szép látvány” - így értékelte nekem a minap egy parlamenti ellenzéki vezető a választási eredményt és a régi ellenzékre váró következő időszakot. Szerinte lényegében az összes régi ellenzéki párt politikai értelemben megsemmisült, bár több szereplő, főleg a DK az utolsó leheletéig küzdeni fog a túlélésért, és Gyurcsánynak még 2026-ban sikerülhet is a parlamentbe jutás. Ha nem is ilyen sarkosan, de ugyanezt fogalmazta meg nekem négyszemközt a legtöbb ellenzéki pártvezető és háttérember a régi ellenzék sorsával kapcsolatban. És senkivel nem beszéltem, aki hinne abban, hogy ilyen keretek között bármelyik ellenzéki párt hirtelen fel tudna támadni, és a Fidesz kihívójává válni. Azzal is a legtöbben egyetértenek, hogy Magyar Péter berobbanása és 30 százalékos eredménye nem okozója, hanem következménye volt a régi ellenzék válságának, és június 9. most láthatóvá is tette ezt az összeomlást.
Néhány ellenzéki politikus a nyilvánosság előtt is ki mer mondani erős mondatokat: a legnagyobb visszhangot Lendvai Ildikó volt MSZP-elnök kijelentése váltotta ki, miszerint a régi ellenzéki pártok “morálisan megsemmisültek”, új baloldali mozgalom kell új arcokkal és új szervezeti keretekkel, és Gyurcsány Ferenc lemondása ugyan megmentheti a DK-t, de a baloldal jövője miatt szükséges lenne. Többen egyelőre ezt csak háttérben merik megfogalmazni. A héten viszont megérkezett a bejelentés: Gyurcsány Ferenc nem mond le, sőt, azt ígéri, a DK minden eddiginél erőteljesebben fog megküzdeni az igazáért.
Ha rápillantunk az ellenzéki lemondás számlálóra, úgy tűnhet, mintha nem mindenhol érzékelnék a problémákat: a Momentum, az MSZP és végül a Jobbik éléről távoztak az elnökök, de a többi párt vezetői különböző okok miatt (egyelőre) a helyükön maradtak. A háttérben ugyanakkor nagyon is tisztában vannak minden pártban azzal, hogy így nem folytatódhat tovább számukra a politizálás, és csoda kell már az életben maradáshoz, azaz a 2026-os parlamentbe jutáshoz is. A megrendülést már a választás estéjén is láthattuk többek arcán.
A Trónok harcában több olyan cselekményszálat is kénytelenek vagyunk végignézni, amelyek nem különösebben izgalmasak, és eleve tudható, hogy nem a trón lehetséges várományosairól szól (például, hogy a Falon túl mi történik a vadakkal). Mégis a történések mélyebb megértése miatt érdemes végignézni ezeknek a szereplőknek a sorsát is, mert hatással vannak és lesznek azokra, akik a trónért harcolnak. A múltkor Magyar Péter nézőpontjából elemeztem a helyzetet (Öt stratégiai dilemma, amellyel Magyar Péter most szembesül), a mostani hírlevélben viszont az előbbiek miatt azt vizsgálom, hogy a 2022-es ellenzéki összefogás parlamenti pártjai milyen dilemmák előtt állnak, és hogyan tekintenek a 2026-os, nem rózsás esélyeikre. Bár hat ilyen párt van - a Mi Hazánkat nem sorolom ide, velük külön foglalkozom majd -, ki fog derülni, miért öt nézőpontot vizsgálok.
1. DK: Gyurcsány marad és keményebben harcol a túlélésért
“A mai helyzetben ez a mostani a DK legerősebb felállása, legjobb csapata. Így aztán az elnök és az elnökség folytatja a munkát” - ezt maga Gyurcsány Ferenc jelentette be szerdán egy majdnem 44 perces videóban, ami önmagában jelzi, hogy bizony van mit magyarázni ezen a döntésen. Gyurcsányt a megelőző napokban lemondásra szólította fel több DK-n kívüli politikus (a már említett Lendvai Ildikón kívül Lamperth Mónika volt belügyminiszter és a párbeszédes Barabás Richárd), a DK-n belül pedig egy kevésbé ismert és kevésbé fajsúlyos Békés vármegyei alapító tag, Leel-Őssy Gábor küldte volna el inkább “kibaszott jó könyveket írni a modern magyar baloldalról”, őt azonban nem követte más DK-s.
Gyurcsány fő üzenete, miszerint ez a DK legerősebb felállása, meg is adja a választ számunkra, miért nem meglepetés az elnök maradása: nincs belső kihívója, alternatívája, aki átvegye a pártot. Ezt a párt struktúrája, működése, berendezkedése (és finanszírozása) eleve ki is zárja persze, hiszen Gyurcsány 2011-ben úgy kezdte el felépíteni a pártját, hogy a régi pártjával, az MSZP-vel ellentétben itt ne legyenek belső törésvonalak, különböző platformok, illetve tőle függetlenül létező karakteres politikusok. A DK így politikai értelemben Gyurcsány tulajdonának tekinthető, a távozása feltehetően a maradék szavazók elpártolásához és a párt gyors összezuhanásához vezetne. Gyurcsány maradása tehát a DK szempontjából racionális.
Tudomásom szerint az elmúlt két és fél hétben ezzel a helyzettel komolyan számot is vetettek a párt vezetői, amikor megvizsgálták azt az opciót, hogy Gyurcsány Ferenc lemondása esetén mi történne a DK-val. A DK vezetése négy opciót nézett át, és ennek egyike volt a teljes sorcsere. Az első kérdés ugyanakkor ennél a lehetőségnél az volt, hogy kik vegyék át a pártot, ki legyen a pártelnök, és már erre sem születtek jó ötletek, és senki nem mutatott jelet és kedvet arra, hogy vállalná ezt a feladatot. Évekig Dobrev Klára keringett lehetséges alternatívaként (már amennyiben Dobrev pártelnöksége változást jelentett volna), de a mostani választási eredmény a DK-sok szerint is a “Dobrev-projekt” végét jelenti: az árnyékkormány már a választás másnapján befejezte működését; Dobrevnek bele kell törődnie, hogy nem lesz 2026-ban miniszterelnök-jelölt; és innentől a belpolitikától hátrébb lépve maximum az EP-karrierjét építheti a következő években.
A DK és Gyurcsány 2019-ben indított stratégiája, miszerint a DK megkérdőjelezhetetlenül dominálni fogja a teljes ellenzéki oldalt, és Gyurcsánynál népszerűbb Dobrevvel veszik át a hatalmat, megbukott. Így Gyurcsánynak új stratégián kell gondolkodnia, amelynek tétje már nem az ellenzéki dominancia vagy a hatalomátvétel, hanem az életben maradás. “Ha együtt maradunk, akkor túléljük” - üzente pénteken Gyurcsány egy fotelből a DK-soknak a Gladiátor című filmet idézve.
A túléléshez már most több stratégiai kérdést meg kell válaszolnia a DK vezetésének. Nézzük ezeket:
Hogyan maradnak meg a DK maradék szavazói?
Gyurcsány szerdán adott egy hosszabb interjút Rónai Egonnak (nem véletlen egybeesés azután, hogy éppen Rónait hagyta faképnél a minap Magyar Péter az ATV stúdiójában élő adásban), akinek egy ponton arra hivatkozott a szavazatszámokat említve, hogy mindegy, hogy a DK-nak 2 millió vagy 300 ezer szavazója van, és Jézust is eleinte csak 12 apostol követte. A parlamentbe jutáshoz persze nem elég 12 szavazó, és Gyurcsánynak nincs is más célja, mint az öt százalék magabiztos átlépése, vagyis hogy 2026-ra is megmaradjon a parlamentbe jutást jelentő tábora (érzékeltetésképp: 2022-ben 270 ezernél volt a küszöb). Ezeket a szavazókat meg kell győzni, hogy van értelme akkor is a DK-ra szavazni, ha már nem ez a párt a Fidesz legfőbb kihívója.
Ehhez meg is kezdődtek az első lépések: ugyanebben az interjúban Gyurcsány erős szavakkal nekiment azoknak az ellenzéki vagy nemfideszes véleményvezéreknek, újságíróknak, elemzőknek, értelmiségieknek, akik szerinte a NER-t segítik azzal, hogy “semlegesnek” álcázzák magukat, és az ellenzéki pártokat, így a DK-t is folyton számonkérik, és szüntelenül “gyurcsányoznak”. Gyurcsány azt ígérte, hogy mostantól nem hagyják szó nélkül a DK-t ért támadásokat: “akkor lejátsszuk, papa” - adta ki a vezényszót Gyurcsány, és ennek első észlelhető jele, hogy a DK politikusai a Facebookon vívnak kommentháborúkat (itt a Telex szép gyűjtése erről).
Az eddigi legerősebb DK-s visszaszólás a 444 elleni fellépés volt, amelyet maga Gyurcsány vezényelt. A 444-en megjelent csütörtökön egy Gyurcsányt gúnyoló véleménycikk (A paprikajancsi visszatér 3 – Feri nem megy a kutyák közé), mire a DK elnöke szombaton egy külön bejegyzésben reagált - politikai ellenfélnek kikiáltva a 444-et. Gyurcsány A vérhányás és a sajtószabadság – avagy hogyan lett a 444.hu az ellenfelünk című írásában szokatlanul kemény szavakat használ.
Ez a fajta kommunikációs stratégia nem zsigeri, érzelmi felindulások eredménye. A DK kifejezetten arra törekszik a következő időszakban, hogy minél jobban orientálja és elhatárolja a saját szavazóit, és elérje, hogy csak őket, DK-s politikusokat, illetve a DK által felépített vagy jóváhagyott információs csatornákat fogadják el hitelesnek. Ezzel politikailag együtt jár a független média hiteltelenítési kísérlete is.
A független sajtó számára rossz hír, hogy a Fidesz már régóta ezt csinálja, a héten pedig Magyar Péter sem hagyott kétséget afelől, hogy ebbe az irányba indul, amikor kiírta: “az utóbbi hetekben az is világossá vált, hogy az úgynevezett független sajtó jelentős része is a hatalomgyár és a status quo fenntartásában érdekelt.” Úgy tudom, a DK a következő időszakban még nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a közösségi médián keresztül jobban kommunikáljon a szavazóival, és jobban felpörgetik a saját tartalmak készítését is.
Kiket tekint szövetségesnek a DK?
A választási kampányban a DK egy olyan szövetséget kötött az MSZP-vel és a Párbeszéddel, amely elvileg a 2026-os közös indulást, és Dobrev Klára miniszterelnök-jelölti támogatását is tartalmazta. Korábban is írtam arról (A közelgő ellenzéki földindulás öt nézőpontból), hogy semelyik szereplő sem örült maradéktalanul ennek a megállapodásnak, amelyet egy bokor előtt, pártszimpatizánsok és a legtöbb érintett pártelnök hiányában jelentettek be. Már a június 9-i eredmények ismeretében, a választás másnapján megjegyezte nekem egy szereplő, hogy ebben a formában biztosan nem marad meg a DK-MSZP-Párbeszéd szövetség, a parlamentbe jutáshoz ugyanis így a most elérhetetlennek tűnő 15 százalékot kellene elérni. Az azóta eltelt két hét csak biztosabbá tette: ennek a szövetségnek alighanem vége, semelyik szereplő párt nem fogja erőltetni.
A DK a maga túléléséért fog küzdeni, és ehhez nem kívánja a szavazótáborral már alig rendelkező pártokat a nyakán cipelni. Az MSZP-ben ősszel lesz tisztújítás, de ott is felerősödtek a hangok, hogy a Gyurcsánnyal való szövetség hiba volt (erről a 2-es pontban mindjárt), a Párbeszéd pedig Gyurcsány lemondását és egy új, progresszív erő létrehozását kezdte el sürgetni (erről pedig a 3-as pontban.) Gyurcsány a Rónai-interjúban tett is erre célzást, hogy nem kívánja tovább a szövetséget ezekkel a szereplőkkel, amikor arra biztatta Lendvai Ildikót és Barabás Richárdot, hogy csinálják csak meg az új progresszív erőt nélküle, “hajrá”.
Hogyan viszonyul a DK Magyar Péterhez?
A DK a kampányban is erőteljesen nekiment Magyar Péternek, most pedig Gyurcsány kis Hazugként utalt Magyarra a Facebookon, majd a Rónai-interjúban kijelentette, hogy személyében és erkölcsileg is alkalmatlan politikusnak tartja, és miniszterelnöknek sem tudja elképzelni: „Ilyen alapon az anyám is csinálhatna filmeket, mert még ő sem csinált filmet, de már látott Várkonyi Zoltántól kiváló filmeket. Hát az a legfontosabb, hogy az legyen miniszterelnök, aki még nem volt az életben, akkor van itt még kurva sok miniszterelnök.” Ezzel együtt Gyurcsány egy fél mondatban elhintette, hogy amennyiben az Orbán-rendszer lebontása a célja, hajlandó lesz vele együttműködni.
Úgy tudom, a DK politikai célja 2026-ra éppen ez lesz: olyan helyzetet előállítani, hogy Magyar ne tudja a DK-t megkerülni a kormányváltásért folytatott küzdelemben. Ennek egyik legfontosabb terepe az egyéni választókerületek lesznek, ahol Gyurcsánynak a tervei szerint lesz beleszólása abba, hogy sok választókerületben ne a Tisza jelöltjét tartsák a szavazók a legesélyebb ellenzéki jelöltnek (a DK-nak jelenleg négy egyéniben nyert parlamenti képviselője van: Arató Gergely, Barkóczi Balázs, Oláh Lajos és Varju László).
2. MSZP: megkopott brand, hiányzó hitel és elnök
“Alig volt értelme az MSZP-nek már 2022 után, Gyurcsánnyal együtt főleg nem lett értelme, most meg pláne nincs értelme” - sopánkodott nekem egy MSZP-s politikus, aki a beszélgetés egy pontján bevallotta, hogy az EP-listán a Tiszára szavazott, mert nem akart DK-s politikusokat mandátumhoz juttatni. A megjegyzés mutatja, hogy nem mindenki örült a párton belül a DK-s szövetségnek, és egyben jól jelzi azt az elkeseredettséget, amely a szocialisták nagy részét jellemzi a pártjuk jövőjét illetően.
Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre társelnökök a múlt szombati választmányi ülés elején mondtak le a posztjukról (a választmány a szocialisták parlamentje), bár többen ezt már a választás estéjén elvárták volna tőlük. Többektől úgy tudom, hogy a választás utáni napokban nagy nyomás nehezedett Kunhalmiékra, hogy lemondásukkal demonstrálják a felelősségvállalást a lesújtó eredményért, és egyre gyengébben csengett az az ellenérv, amelyet Molnár Zsolt pártigazgató is hangoztatott, hogy a „pánikszerű lemondások” sok kárt tudnak okozni, és várják meg ezzel az őszi tisztújítást. Sokan azonban nem akartak várni, belül az úgynevezett Deák kör (ennek prominensei Lendvai Ildikó és Szekeres Imre) és főleg az angyalföldi szocialisták (Tóth Józsefék) sürgették a lemondást, amely végül a választmány elején be is következett - azzal a technikai kiskapuval, hogy őszig hivatalban maradnak, hogy ne kelljen addig összehívni a kongresszust.
Komjáthi később az ATV-ben úgy értékelte az eredményeket, hogy a választók “megunták a tökölődést”, és jelezte, akkor vállalná a pártelnöki folytatást, ha megszüntetnék a társelnöki rendszert, és újra egyetlen vezetője lehetne a pártnak. A forrásaimtól azt hallottam, hogy a választmányon is elég terebélyes vita bontakozott ki erről, hogy új alapszabály kellene az MSZP-nek, bár aligha ez oldaná meg az MSZP problémáit. Kunhalmi a kudarc okának azt “a háziversenyt”, azt “a marakodást” tartja, amit 2022 után az ellenzéki pártok csináltak, szerinte ezért büntették meg valójában a szavazók. Kunhalmi szerint is újra kell gondolnia magát az MSZP-nek, azt azonban később dönti el, részt tud-e, részt akar-e ebben venni.
Az MSZP előtt nagyon sok stratégiai kérdés áll.
Hogyan lehet az MSZP-t újragondolni? Együtt marad-e az MSZP a DK-val? Milyen politikai tartalommal tudnak tovább politizálni? Kik politizálnak? És kiknek? És miért?
Ezekre azért nincsenek válaszok, mert a pártban jelenleg azt sem tudják, hogy ki tudna az MSZP élére állni, és egyáltalán feltenni ezeket a kérdéseket. Többen még hisznek abban, hogy ha az öt százalék nem is reális 2026-ban, de a párt túlélését az egyéni képviselői biztosíthatják (öten nyertek egyéniben 2022-ben, Kunhalmi Ágnes, Hiller István, Hiszékeny Dezső, Vajda Zoltán Budapesten és Szabó Sándor Szegeden, ez éppen kitesz egy frakciót), mások szerint viszont a Tisza megjelenése után nehezen működnek a régi arcok és a régi keretrendszer, Magyar Péter pedig aligha engedi át a budapesti ellenzéki választókerületeket.
Lendvai Ildikó zárt ajtók mögött és nyilvánosan is keményen fogalmazott: "az eddigi brand elvesztette vonzerejét, morális és politikai hitele megkopott." A volt pártelnök szerint az MSZP és a többi párt erejében sem hisznek a szavazók, ezért kell a baloldali emberek számára – akik vannak – új kereteket, új szervezetet, új vezetőket kínálni. Lendvai szerint a régebbi pártokkal és vezetőkkel már nem lehet megújulni: “ha több beteget közös kórterembe fektetnek, attól még nem gyógyulnak meg.”
3. Párbeszéd: leválás Gyurcsányról, progresszív ellenzék, de kivel?
Az ellenzéki körökben terjed az a rosszmájú, a Párbeszéd szövetségi politikáját illető mondás, hogy “kétféle ellenzéki politikus létezik: akiket átvert már Karácsony Gergely, és akiket majd át fog”. Karácsony szavahihetőségének ráadásul az sem tesz jót, hogy egy választások előtti napon kiszivárgott hangfelvételen arról beszél, hogyan veri át a különböző pártok politikusait, “az olyan típusú – hogy mondjam – füllentők, mint én, ezt nagyon szívesen eljátssza ezt a szerepet, hogy egyiknek ezt mondom, a másiknak azt mondom” - mondja a főpolgármester a hangfelvételen. Tény, hogy az LMP-ből kiváló Párbeszéd 2014-ben az Együtt oldalán, 2018-ban az MSZP-vel, majd 2022-ben a teljes összefogás részeként indult, míg most, 2024-ben az DK-val és az MSZP-vel kötött szövetséget 2026-ig. Ehhez képest Karácsony most elkezdett a Tiszához közeledni, Barabás Richárd társelnök több interjúban és a Facebookon is “a lehető legnagyobb empátiával” egyértelművé tette, hogy Gyurcsány Ferenc nélkül szervezne valamilyen új progresszív ellenzéki erőt.
A Gyurcsánnyal való szövetségkötés korábban sem volt egyértelmű a pártban (Tordai Bence frakcióvezető ezzel indokolta a távozását, amelyet a választás estéjén jelentett be, bár tudtommal körülötte már a Gyurcsány-szövetségkötés előtt elfogyott a levegő), Karácsony ugyanakkor a budapesti megállapodások miatt végül meggyőzte párttársait erről. Karácsony akkor úgy látta, hogy a DK nélkül biztosan nem tudja vezetni a várost majd, illetve egy DK-s ellenjelölttel sem kívánt megküzdeni. Ezek után a kampányban mindvégig egyre terhesebbé vált Karácsony számára a szövetség. Úgy tudom például, hogy Karácsony nehezményezte, hogy a DK Budapesten is ragaszkodott a Dobrev Klárával közös plakátokhoz, illetve Gyurcsány megkövetelte Karácsonytól a Dobrev melletti nyilvános “hűségesküt” is, amely az áprilisi Partizán-interjújában be is következett (“Dobrev Klára a legalkalmasabb”).
Karácsony a fővárosi közgyűlés összetételét meglátva rögtön felismerte, hogy a többség elérésehez nem a DK 3 képviselőjére, hanem a Tisza 10 képviselőjére lesz szüksége, így a választás utáni interjúiban (Karácsony: A Tisza Párt most az ellenzéken belül rombol, de ez nem feltétlenül baj) olyan gesztusokat tett Magyar Péter felé, amelyek már jelezték, hogy szívesen lecserélné Gyurcsány szövetségét a Tiszáéra. A héten Karácsony az ATV élő adásában kérte el Magyar Péter telefonszámát Rónai Egontól, de úgy tudom, hogy a beszélgetés még nem jött létre köztük. És ha le is ülnek, amúgy sem lesz egyszerű meggyőznie Magyart, hogy feladja a kormánypártoktól és a régi ellenzéktől is egyenlő távolságot tartó politikáját. (A budapesti dilemmákról és stratégiákról egy későbbi hírlevélben írok majd részletesen.)
A Párbeszéd nem juttatott képviselőt az EP-be, a fővárosi közgyűlésben Karácsonyon kívül két képviselője lesz, az I. kerületi polgármesteri posztot elbukta a párt. A párt élén mégsem volt változás, Barabás Richárdot és Szabó Rebekát megerősítették posztjukon - ami magyarázható azzal is, hogy amúgy sem volt tolongás a társelnöki posztért. A Párbeszéd számára most jó pár stratégiai kérdés akad, ezekből a legfontosabb:
Kivel csinál progresszív baloldalt a Párbeszéd? És hogy válik ez 2026-ban már láthatóvá?
A Párbeszéd minden bizonnyal gyorsan felbontja a választási szövetségét a DK-val és az MSZP-vel (információim szerint a DK-ban “erkölcstelen árulásnak és hátba támadásnak” tartják a történteket), és elkezdődik az új “baloldali, progresszív erő” kialakítása, amelynek az egyik legfőbb stratégiai problémája, hogy kikkel tudja ezt megtenni a Párbeszéd.
A lehetséges szövetségesek egy része romokban hever, és/vagy már megégette magát a Párbeszéddel vagy Karácsonnyal való szövetségben. A politikába belépni kívánó új szereplők számára pedig a Tisza és Magyar Péter szervezetépítése a közeljövőben alighanem sokkal csábítóbb lesz. Így a Párbeszédtől arra számíthatunk, hogy Karácsony Gergely és a budapesti jelenlét egy ideig még életben tartja a pártot, de 2026-ban ebből aligha lesz parlamenti mandátum.
4. Momentum: új elnök, új stratégia és a hit felélesztése kellene
A Momentum nem a legrosszabb eredményt szenvedte el június 9-én (lásd 5-ös pont), mégis ez a párt kapta a legnagyobb pofont. Nemcsak azért, mert a párt nem jutott be sem az EP-be, sem a fővárosi közgyűlésbe, hanem mert elvesztette a legfőbb arcát, Donáth Annát, elvesztette a szavazói jó részét, és ami a legfontosabb: azt a hitet, hogy szükség van rájuk az Orbán-rendszer leváltásához. Több momentumos is arról beszélt nekem, hogy a párt nem a nulláról indul, mint a Nolimpia-kampány idején, jelenleg van parlamenti frakciója, némi pénzügyi erőforrása, önkormányzati képviselői; mégis, az új elnök feladata azért nehezebb, mert hitet kell adnia elsőként a párttagoknak, majd a maradék szimpatizánsnak is, hogy van értelme a Momentum létezésének a Tisza berobbanása után is.
Főleg azért nehéz ezt megtenni, mert a Momentum szavazóinak jó része éppen azért ment át a Tiszához, mert Magyar Péternek jobban elhiszik, hogy lebontja Orbán rendszerét, és közben a régi ellenzéki viszonyokkal is szembemegy. A Momentum azonban az utóbbi választásokon nemhogy nem ment szembe a régi ellenzékkel, hanem a része lett. És a jelenlegi helyzet szerint elég nehéz elérnie, hogy 2026-ban ne essen ki a parlamentből a többi régi ellenzéki párttal együtt.
Donáth Anna a választások másnapján lemondott a teljes elnökséggel együtt, és még aznap bejelentkezett a posztra a régi elnök, Fekete-Győr András. Fekete-Győr rögtön jelezte, hogy meg szeretné fordítani a pártot érintő “lefelé tartó tendenciát”, és különösebb konkrétumok nélkül egy “modern, progresszív, cselekvő erőt ígért” (érdemes észrevenni, hogy itt is előkerül a Párbeszédnél már tárgyalt progresszív erő kifejezés). A bejelentkező posztjában gratulált a Tisza pártnak, ami jelezheti, hogy a Fekete-Győr nem utasítaná el a Tiszával való együttműködést sem. Más kérdés, hogy Magyar Péternek miért lenne érdeke a Momentummal szövetkeznie.
Fekete-Győrnek párton belül többen felróják, hogy a személye nem a megújulást sugallná a választóknak, így nem is meglepő, hogy a héten egy másik politikus is bejelentkezett: Tompos Márton azt ígéri, hogy “szolgáltatópártot” fog építeni, ami Tompos példájában olyasmit jelent, hogy “beszélnek a tűzifahiányról, de egy aprító beszerzéséig már nem mennek el”. Emellett Tompos a Momentum szövetségi politikáját úgy írta le, hogy “hiteles szereplőket” keresne meg együttműködési ajánlattal.
A Momentum tisztújítását jövő hétvégén tartják, az új elnök első és legfontosabb stratégiai feladata lesz, hogy valahogy egyáltalán a nagypolitika színpadán tartsa a pártját. A parlamentbe jutási stratégiához itt is hozzájárulhatnak azok az egyéni képviselők, akik 2022-ben egyéni mandátumot szereztek Budapesten (Hajnal Miklós, Orosz Anna, Szabó Szabolcs, Tóth Endre).
5. Jobbik és LMP: csoda lenne, ha 2026 után még léteznének
Nemcsak az ötpontos hagyományok megtartása miatt tárgyalom együtt az LMP-t és a Jobbikot, hanem mert a két párt a 2026-os parlamenti esélyeket tekintve elég hasonló helyzetben van: csoda kellene az életben maradásukhoz. Mindkét párt 2010-ben jutott be az Országgyűlésbe azzal a programmal, hogy az eddigi politizálást szeretnék meghaladni - megkülönböztették magukat a Fidesztől és a baloldali ellenzéktől is. Nem megyek bele a két párt kálváriájába, a lényeg, hogy június 9. nyilvánvalóvá tette, hogy a két párt mögül elfogytak a szavazók: a Jobbik 0,9 százalékot szerzett (45 404 voks), az LMP pedig ennél is kevesebbet, 0,8 százalékot (39 646 voks). Mondanom sem kell, hogy a parlamentbe jutáshoz is ennek sokszorosa kéne 2026-ban, de a pártokon belül nem beszéltem olyan szereplővel, aki őszintén hinne a hirtelen visszanövekedésben.
A Jobbik belső viszonyait jól jelzi, hogy az elnök, Gyöngyösi Márton nem mondott le a választási szereplés után, amit azzal a furcsa indokkal magyarázott, hogy “megváltoztak a körülmények, olyan folyamatok indultak be, amelyekkel nem lehetett számolni”. Jobbik-szavazó legyen a talpán, aki ezt dekódolni tudja, mindenesetre a tisztújításon nem indult, így most szombaton megválasztották elnöknek azt az Adorján Bélát, akit az elfajult jándi táblaháborúból lehet ismerni. Adorján mögé felsorakozott pár ismertebb jobbikos is, a legmeglepőbb visszatérő pedig Szabó Gábor, aki annak idején Vona Gábor elnöksége alatt felelt a párt szervezetépítéséért, és nem a legszebb módon kényszerült távozni Gyöngyösi elnökké választásakor. Íme a csapat, amelyik rendet akar tenni a Jobbikban:
“Kimondhatjuk, hogy az LMP térdre rogyott” - ezt a héten az LMP egykori társelnöke, Keresztes László Lóránt nyilatkozta a Magyar Hangnak, hozzátéve, hogy “egy év alatt több fekvőt nyomok, mint ahány szavazója van az LMP-nek”. Az LMP élén továbbra is Ungár Péter és Schmuck Erzsébet a társelnök, és a párt említett térdre rogyását jelzi, hogy Keresztes nyilatkozatát sem úgy értelmezhetjük, hogy bejelentkezett volna a társelnöki posztra. Keresztes mondatait nem követték tettek, nem lépett ki, a parlamenti frakciónak is tagja marad, minden megy tovább.
Ungár Péter nem is titkolta a kampány alatt, hogy Budapestre koncentrál, és Vitézy Dávid kampányán dolgozik. Vitézy megválasztása ugyanis egyértelműen nagypolitikai szereplőként tartotta volna meg Ungárt - függetlenül a parlamenti viszonyoktól. A választás eredménye ismert, Vitézy 41 szavazattal kikapott, a közgyűlésbe 3 Vitézy/LMP-s képviselő jutott be, ami jelenleg nem jelent mérleg nyelve pozíciót. Vitézy várhatóan folytatja tovább a szakpolitikusi imázsa építését, kérdés azonban, hogy az LMP-re meddig lesz szüksége, és az LMP mint párt tud-e ebből bármit profitálni (erre kevés az esély). Ungár számára most az a lecke van feladva, hogy valahogy 2026 után is a nagypolitika porondján maradjon, miközben ezután a kampány után azt a stratégiai nehézséget is meg kell oldania, hogy elhitesse a választókkal: az ellenzéki oldalon áll.
Az LMP-ben és a Jobbikban az a közös, hogy jelenleg nehezen látni olyan stratégiát, amely 2026-os parlamentbe jutást eredményezne számukra. A Tisza párt berobbanása pedig megpecsételte a sorsukat: Magyar Péternek az egykori jobbikos és LMP-s szavazókra, szimpatizánsokra, esetleg aktivistákra szüksége lesz 2026-ban, de a két pártra és a sok problémával terhelt múltjukra már nem.
Ez a "független média" hájp egyre inkább üresnek, alaptalannak látszik. Csak meg kell nézni az idesorolt sajtótermékek színvonalát, a beletett munkát, újságírói teljesítményt, egyre inkább azt érezhetjük, hogy tényleg kontraszelektált jósajtómunkás hülyegyerekek vircsaftja az egész (tisztelet az ezzel együtt jelentéktelen kivételnek). Magyar egyik legsúlyosabb tévedése a negyedik hatalmi ágról vizionálni. A mai sajtónyilványosság szerkezete, az elerések módja rég meghaladta a sajtó királycsináló szerepét. Magyar nem lapozott a brossúrában, és még azt sem érti, hogy őt a kvázinulla-alappal bíró mondanivalójával éppen az hajtotta föl a habok fölé, hogy a "sajtó" ma már szinte érdektelen. Ez a Tisza facebook mozgalom, ami mögött Hont összeesküvést sejt, de lehet, hogy csak nem ismeri egy meredt hímtagos fotogén nadrág mozgósító erejét ebben a mezőnyben. Mindegyis, a magyar társadalomfejlődés ezt tudta kiizzadni magából, ez a legtöbb, ami mögé állhatunk a NER ellen.
Köszi a részletes összefoglalót. A régi ellenzékért nem kár, hitelüket vesztették, s gyakorlatilag inkább o1gt tartották hatalmon, minthogy a bukását okozzák. Ez van srácok. Valamint gy1gről meg annyit, hogy a DK szavazók ugyanúgy személyi kultusz miatt szavaznak a dobrev koalícióra, mint a fidesznyikek az o1g pártra. A momentumot sajnálom, de semmi érdemi munkát nem végeztek szervezet építés terén, mióta párt lettek. A vidéki szavazóbázist nem építették ki/fel , Budapesten meg nem lesz annyi szavazójuk, h o1gt letaszítsák a trónról.